Vlagyimir Putyin orosz elnök szeptember 21-én hajnalban jelentette be tévébeszédében a részleges mozgósítást Oroszországban. Az elnök után felszólaló Szergej Sojgu védelmi miniszter 300 ezer tartalékos behívásáról beszélt. Még aznap kiszivárogtak anyagok, amelyek már egymillió tartalékos behívásáról szóltak, a Meduza orosz ellenzéki hírportál 1,2 millió főről tudott. A mozgósítás azonnal kezdetét vette, így nem meglepő módon azóta is ez az egyik legfontosabb közéleti téma Oroszországban.

Sokan leírták már, hogy a mozgósítás az utóbbi két évtized putyini konszenzusának végét jelenti. Azzal, hogy a háború közvetlenül is érinteni kezdi az orosz társadalom nagyon széles rétegeit – ne feledjük, a 300 ezer behívottnak összesen több millió rokona van – , véget ér az az eddigi, ki nem mondott, de tulajdonképpen működő társadalmi szerződés, mely szerint a putyini rendszer a politikai passzivitásért cserébe egyéni biztonságot és viszonylagos jólétet garantált. Ez a biztonság épp most válik füstté a hadköteles korú orosz férfiak és családtagjaik számára.

Egy alig létező rendszer éles tesztje

Oroszországnak sosem volt elegendő erőforrása ahhoz, hogy valóban jól működő mozgósítási rendszert tartson fenn. Nem is volt rá szükség, ugyanis a mostani mozgósítás mindössze a harmadik az orosz történelemben. Az elsőre 1914-ben került sor, a másodikra 1941-ben, a Szovjetunió elleni német támadás után. Ezt követően a Szovjetunió és a posztszovjet Oroszország egyetlen háborúja során sem rendeltek el hasonló intézkedést: nem volt mozgósítás az afganisztáni szovjet háború idején, illetve az első, majd a második csecsen háborúban sem.

Ilyen körülmények között a tartalékosok behívását annak a hadkiegészítési rendszernek kell elvégeznie, amelynek fő feladata a sorkatonaság fenntartása és működtetése. Oroszországban továbbra is megvan a sorkatonaság: évente két ciklusban körülbelül 260 ezer fiatalt soroznak be, akik jellemzően egy évet szolgálnak a hadseregben. A hadkiegészítési parancsnokságok egész rendszere erre a feladatra van kialakítva: békeidőben egyszerre 130 ezer már ismert, életkorilag jól körülhatárolható fiatal behívását kell megoldana, illetve megszerveznie a szolgálatukat befejezők leszerelését és a tartalékosok nyilvántartásának vezetését.