Egész életükben végigkísérik az előítéletek az állami gondozásban felnőtteket

gyermekvédelem
október 7., 12:37
comments 1

Évek óta 23 ezer körül van azoknak a gyerekeknek a száma, akik állami gondoskodásban élnek. Ők nagyobb gyermekotthonokban, kisebb létszámú lakásotthonokban vagy nevelőszülőknél töltik a mindennapjaikat.

Utóbbi hasonlít leginkább a szokásos családi körülményekre, de mindegyik esetben igaz, hogy a vér szerinti szülők egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan vesznek részt a gyerek életében. Ritkább esetben beszélünk árvákról, többnyire olyanokról van szó, akiket a hatóság emelt ki a családjukból.

Tavaly év végi adatok szerint további 27 ezer gyereket vett védelembe a gyámhivatal, ami gyakran a kiemelés előszobája. Veszélyeztetett gyerekeket szoktak védelembe venni, akiket elhanyagolnak, nem járatnak rendszeresen óvodába, iskolába, vagy akiknek a szülei droghasználók, alkoholisták, vagy valamilyen módon bántalmazók.

photo_camera A tiszadobi Andrássy-kastély 1983-ban. Ekkor az állami gondozottak gyermekotthona működött benne Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

A veszélyeztetés okai lehetnek a rossz lakáskörülmények is. Bár a törvény hivatalosan tiltja, hogy pusztán anyagi okokból bárkit elválasszanak a szüleitől, a szegénységet sokszor nehéz elválasztani a többi otthoni problémától. Több eset nyilvánosságot kapott már, amikor a hatóságok nem jártak el megfelelően, a legismertebb közülük egy borsodi családé, amelynek tagjai csak hosszas bírósági eljárás után egyesülhettek újra. Tavaly a bíróság elmarasztalta a minisztériumot, amiért Nógrád megyében nem ellenőrizte kellőképpen, hogy betartják-e a kiemelésre vonatkozó szabályokat.

Nem véletlen, hogy a nevelőszülői hálózatot fenntartó SOS Gyermekfalvak is úgy fogalmaz közleményében: a KSH adatai alapján 140 ezer gyerek él olyan szegény körülmények között, hogy bármikor elveszítheti a szüleit.

Az SOS Gyermekfalvak az utolsó nagy civil fenntartó a gyermekvédelemben. Kezdeményezésére tavaly óta október 7-e az állami gondoskodásban élő gyerekek napja. A 444 most is csatlakozott a felhíváshoz, ezért született ez a cikk is.Tavaly bemutattuk, hogy aki egyszer bekerül a rendszerbe, nagyon nehezen tér vissza a szüleihez, az állami gondozás pedig nem biztosít túl jó kilátásokat. Egy korábbi kutatás szerint hétezer hajléktalan emberből minden ötödik valaha állami gondozott volt. Ők még a többi hajléktalan emberhez képest is rosszabb helyzetben vannak: kevésbé iskolázottak, kevesebb pénzük van, és nagy arányban pszichés betegségekkel küzdenek.

Pedig vannak, akik hazatérhetnének, és vannak, akiknél eleve megelőzhető lenne a kiemelés - természetesen nem ott, ahol súlyos, fizikai bántalmazás történik. Mindkét esetben arra lenne szükség, hogy a családsegítők intenzíven tudjanak foglalkozni a nehéz helyzetben levő családokkal. De szociális munkásból és más szakemberből túl kevés van, bajban levő emberekből pedig túl sok ahhoz, hogy ez jól működjön.

Nehéz szabadulni az előítéletektől

Nem elég, hogy az állami gondozásban felnőtt embereknek rosszabbak a kilátásaik az átlagnál, rengeteg előítélettel is szembesülnek.

Az SOS Gyermekfalvak 2000 fős online felmérésében a válaszadók 7 százaléka vélte úgy, hogy maga a gyerek tehet róla, amiért kiemelték a családjából. Az eredmények alapján a férfiak szigorúbban ítélkeznek, minden hetedik a gyereket hibáztatja, míg a nők közül csak minden tizenhatodik.

„Nem hibáztathatók a múltjukért, ők a körülmények áldozatai. Hatalmas erőfeszítést kell tenniük, hogy fel tudjanak állni innen mindezt az előítéletek gyűrűjében” – mondta Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője.

Minden harmadik válaszadó egyetértett azzal, hogy az állami gondozottak gyakrabban szegnek törvényt, és minden hatodik azzal, hogy többet hazudnak. Majdnem minden tizedik férfi elutasító azzal kapcsolatosan, ha gyermeke padtársa állami gondozott lenne, a nők közül pedig minden huszonötödik.

A hajléktalanság mellett hosszú távon sokakat fenyeget a prostitúció és a börtön is. „Ahhoz, hogy ezek a gyerekek ne termeljék újra szüleik történetét, ne szegénységben, alacsony iskolai végzettséggel vagy az utcán végezzék, rengeteget kell önerőből dolgozniuk, és rengeteg segítséget kell kapniuk a szakemberektől, elfogadást a társadalomtól. A családot pedig egy nevelőszülői család tudja leginkább biztosítani számukra szüleik elvesztése után” – mondta Szilvási.

Szilvási szerint „a felmérésből is látható hogy kevés tapasztalata van az embereknek az állami gondoskodásban élőkkel kapcsolatosan, részben negatívan vélekednek róluk, részben nincs ismeretük róluk, láthatatlanok számukra. Október 7-én az ő személyes történeteiket szeretnénk megmutatni, hogy lebontsuk a velük kapcsolatos elítéleteket a kampányhoz csatlakozó médiák és cégek segítségével”.

Az SOS Gyermekfalvak videóiban egykori állami gondozottak mondják el történetüket és az előítéletekkel kapcsolatos emlékeiket:

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt