• A családjukból kiemelt gyerekek egy része a vér szerinti szüleivel is élhetne.
• De ehhez intenzíven támogatni kellene őket.
• Ehelyett a legtöbben évekre a rendszerben ragadnak: ez sem nekik, sem a szüleiknek, sem az államnak nem jó.
• Ma van az állami gondoskodásban élő gyerekek napja.

Évről évre egyre több gyerek él állami gondozásban Magyarországon. Ma 23 ezren, 2010-ben 21 ezren voltak. Többnyire nem azért kerülnek be a rendszerbe, mert árván maradnak, hanem mert a gyámhivatal valamiért kiemeli őket a vér szerinti családjukból.

Közel 16 ezren nevelőszülőknél élnek, olyan embereknél, akik pénzt kapnak azért, hogy saját lakásukba fogadják, ruházzák, iskolázzák, neveljék őket, mintha a sajátjaik lennének. Traumatizált, nehéz körülmények közül érkező gyerekekről van szó, ezért a nevelőszülőknek szakmai segítség, tanácsadás is jár, amennyire a kapacitások engedik.

Hétezren élnek gyermekotthonokban, bentlakásos intézményekben, kisebb-nagyobb csoportokban. Onnan járnak iskolába, ott írják meg a házi feladatukat, ott reggeliznek és vacsoráznak, gyerekfelügyelők és nevelők váltják egymást körülöttük. Ez egy kevésbé személyes gondoskodási forma, a kormány erre hivatkozva évek óta igyekszik minél több gyereket irányítani nevelőszülőkhöz. (Az ellátásnak ezt a szegletét mostanra teljes egészében egyházi kézbe adták, különösen nagyra nőtt a Szeged-Csanádi Egyházmegye szolgáltatója.)