Cikkünk megjelenéséig már 866-an írták alá azt a nyílt levelet, amit külföldön tanuló hallgatók írtak a kormánynak.

A levelet azzal kezdik, hogy „megbotránkozva” figyelik a mai magyar közoktatás helyzetét, volt tanáraik „méltatlanul alacsony fizetését; a közoktatásban tanuló magyar diákok folyamatosan romló, nemzetközi összehasonlításban rossz átlagteljesítményét; a szegregált oktatási rendszert, amely felzárkóztatás helyett ellehetetleníti a hátrányos helyzetű diákok előremenetelét; illetve a túlzottan központosított állami oktatást, amely nem teszi lehetővé a döntések szakmai alapú, hatékony meghozatalát”.

Mint írják, korábban ők is a magyar közoktatásban tanultak, így látták a tanárok „leterheltségét” és „az igazságtalanul hátrahagyott, hátrányos helyzetű” diáktársaik „tehetetlenségét”, ezek mellett pedig tapasztalták „a hiányos, nem a 21. század kihívásaira szabott tanterv hatásait”.

Mindezek ellenére szeretnék azonban kifejezni hálájukat volt tanáraik felé, „akik minden kihívás ellenére óriási odaadással tették lehetővé azt”, hogy most külföldi felsőoktatási intézményekben is megállják a helyüket. Mint írják: „Volt tanárainknak köszönhetjük azt a magyarságtudatot is, melyet egyetemi éveink alatt nemhogy nem vesztettünk el, de elkezdtünk még inkább magunkénak érezni.” A levélben úgy fogalmaznak, fontosnak tartják kimondani, „hogy a közoktatás évtizedek óta romló állapotáért a jelenlegi magyar politikai és társadalmi berendezkedés is felelős. Az a berendezkedés, amelyben a közszolgálati média volt arca a tényszerűségre nemhogy nem törekszik, de a tények létezésében nem is hisz; ahol ugyanezen médiumtól kiszivárgott hangüzenet igazolja az agresszív politikai elfogultságot, melyet bátran nevezhetünk propagandának; ahol politikai kapcsolatokkal rendelkező üzletemberek sokszoros esélyekkel indulnak közbeszerzési pályázatokon, megcsúfolva ezzel mind az igazságos verseny, mind pedig a közpénz értékét; illetve amelyet – a nemzetközi elemzői és akadémiai konszenzust követve – az Európai Parlament demokratikusan választott képviselőinek elsöprő többsége kiáltott ki választásos autokráciának.”

Szerintük „nem véletlen tehát, hogy ez a rendszer aránytalanul korlátozza a tiltakozó tanárok sztrájkjogát, majd megtorlással igyekszik elhallgattatni őket; illetve, hogy médiája nem számol be a megmozdulások valós méretéről”. Levelüket azzal zárják, hogy kiállnak volt tanáraik és diáktársaik mellett „az általuk vívott hősies harcukban”, és azt írják, ezzel szeretnék kifejezni kétségeiket „a jelenlegi hazug, kirekesztő és vezérelvű politikai berendezkedéssel szemben”.