Péntek reggel a Fillér Utcai Általános Iskolában is sztrájkoltak a tanárok. A Rózsadomb tetején lévő iskola körpanorámás, levegős épülete a kívülállók számára nem feltétlenül reprezentálja a magyar közoktatás átlagos tárgyi feltételeit. Közben pedig nagyon is.
Az osztálytermek csak azért frissen festettek és jól berendezettek, mert a szülők megoldották. A szülők egy része valószínűleg jobban szituált a budapesti átlagnál, de a tanárok, ahogy a sztrájkkövetelések során elhangzott, ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint országszerte a kollégáik: a megbecsülés hiányával, a megalázó fizetéssel, az irgalmatlan munkateherrel, a rugalmatlan és maradi tantervvel és tankönyvekkel.
Mindezt tavasszal a törvényhozás a sztrájkjog súlyos megcsorbításával is tetézte. A cél az volt, hogy az iskola mindenképp betöltse a politika számára elsődleges, gyerekmegőrző funkcióját, nehogy azokat is túlságosan zavarni kezdje a tanárok elégedetlensége, akik amúgy nem foglalkoznak a közélettel.
A péntek reggeli egyórás sztrájkon 28 tanár vett részt, és a külsőségek tökéletesen illusztrálták az oktatásügy abszurd helyzetét. Az eredeti terv az volt, hogy a tanárok és a szülők együtt élőláncot alkotnak az iskola körül, csakhogy a törvény szerint a tanárok sztrájk idején sem hagyhatják el az iskola területét, a szülők meg tanítási időben még az iskolakertbe se mehetnek be.
Így alakult ki az az ikonikus kép, hogy a feketébe öltözött, felkiáltójelet formázó tanárok piros táblákkal a kezükben álltak a zöld füvön, a kerítésen kívül pedig 100-150 szülő tapsolt nekik. A köztük lévő kerítés azt jelképezte, hogy az oktatáspolitika ellenérdekű felekként próbálja láttatni a két csoportot.
Mintha a szülőknek az iskola elsősorban és leginkább arra kellene, hogy napközben ne rajtuk lógjon a gyerek. És ha a tanárok sztrájkolnak meg akcióznak, akkor az iskola nem tölti be ezt az alapfeladatát, ami plusz terhet ró a szülőkre. Mintha csak a tanároknak lennének kötelességeik a tankötelezettséggel meg a következő generációk felkészítésével kapcsolatban, amit bármikor az orruk alá lehet dörgölni, a politikának meg nem.
A Fillér sztrájkja pont attól volt jó, hogy a kerítés nyilvánvalóvá tette a tanárok és a társadalom szembeállításnak a tarthatatlanságát. A kormány tehetetlenségének persze jó tünete, amikor Gulyás Gergely miniszter a Kormányinfón többszöri kérdésre is képtelen egyenesen beszélni a tanárok követeléseiről, majd azzal a röhejes blöffel hozakodik elő, hogy az oktatási tiltakozások valójában az ellenzék meg Dobrev Klára ellen szólnak, akik a kormány ellen lobbiznak Brüsszelben. Az a támogatás, amit a tanárok a Fillérben a kerítés túloldaláról kaptak, pontosan mutatta, milyen messze van a valóság attól, amit a kormány láttatni szeretne.
A tüntetés céljait ismertető, elsőként felszólaló tanár azt mondta, hogy politikától mentesen tüntetnek, amivel feltehetően a pártpolitikára célzott. Ha ugyanis az állam a fenntartó meg a munkáltató, egy tanársztrájk nem lehet politikamentes, már csak azért sem, mert az oktatáspolitika kormányzati hatáskör, a tanárok sztrájkjogát pedig a kormánytöbbség korlátozta a parlamentben.
A tüntetésen elhangzott, hogy a mai volt az első sztrájk a Fillérben. Szeptember óta járnak ide a gyerekeim. Az előző hetekben több olyan hangot is hallottam a suliban, hogy többen szeretnének szélesebb polgári engedetlenségi akciót, nehezen viselik, hogy más iskolákban ezekbe többen, erősebben beleállnak, helyettük vásárra víve a bőrüket. Viszont miután a tankerületek több gimnáziumban is elkezdték megtorolni a rendes sztrájklehetőség híján tartott polgári engedetlenségi akciókat, a hangulat elkeseredettebb lett, és ma nemcsak sztrájkoltak, de, ahogy el is elhangzott, a követelések között hangsúlyos helyet kapott a retorziók elleni kiállás is.
Amikor a hangosbeszélőt átadták a kerítésen, egy anyuka megköszönte a tanároknak a kiállást magukért és a gyerekekért. Azt mondta, a szülők azért vannak itt, mert elegük van, és nem most, hanem már régóta. A tárgyi feltételekből, a tananyag egyoldalúságából, a gyerekek és a tanárok leterheltségéből, fluktuációjából. Hogy az anyanyelvi tanárok (a Fillér kéttannyelvű) hazautaztak.
„Nézzük, mi, szülők, hogy a jónak mondható fizetésünkből hogyan húzzuk ki a hónap végéig, és akkor rácsodálkozunk, hogy vajon egy pedagógus házaspár mit eszik huszadika után. (...) Miért nem evidencia az, hogy megbecsüljük, elismerjük azokat az embereket, akikre a gyerekeinket bízzuk, hiszen több éber órát töltenek velük, mint velünk otthon.”
A Fillér egyik tanára, Dancsházi Zsuzsa is a furcsa kerítésről és annak szimbólumjellegéről beszélt. Szerinte közösek a gondjaink.
„Mi ebben az iskolában egymás tiszteletére tanítjuk a gyerekeket, ebben hiszünk és ennek a hiányát érezzük. Szomorú, hogy Brüsszeltől várnak segítséget ahhoz, hogy tisztességes fizetést kapjunk a munkánkért. Megalázó, amennyiben komolyan gondolják. Az oktatás nemzeti ügy.”
Azt mondta, egy elhivatott tanár, aki szeret tanítani, szereti a diákokat, az iskoláját, a legideálisabb foglya ennek az oktatási rendszernek. „Nehéz szívvel hoztuk meg a döntést, sokáig halogattuk, de most mi is itt állunk és sztrájkolunk. Szomorúan és kétségbeesetten.”
Ő is hangsúlyozta, hogy elítélik a tankerületek fenyegető húzásait. „Akinek fontos a tanulók érdeke, nem veheti semmibe a pedagógusokét.” Azt követelik, kezdődjön párbeszéd az oktatásügyről az oktatás irányítói, az iskolák és a szülők között.
„Ez a kerítés most elválaszt, de mi azt szeretnénk, ha az oktatás valóban közös ügyünk lenne.”
A demonstráció végén a szülők az iskola melletti rézsűn megpróbáltak szív alakú formába rendeződni, ami a terepadottságok miatt nem igazán sikerült. (Pontosítás: mint megtudtam, nem a szív, hanem a felkiáltójel nem sikerült tökéletesen!)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.