„A versenyképességünk egyik alapja ma még mindig az olcsó munkaerő” – mondta október végén Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Az állítás igazságtartalmát a GKI Gazdaságkutató Zrt. vizsgálta, írja a hvg.hu.

Elemzésükben azt írják, hogy a közgazdasági elmélet szerint a termelési költségek és a termelékenység alakulása együttesen alakítja a versenyképességet. A termelékenység pedig részben az alkalmazott technológiától, részben az azt működtető emberektől, azok képességeitől, tudásától függ.

A költségek között a munkaerő súlya viszonylag alacsony az iparban, ellenben magas a szolgáltatásban (mivel az élőmunkaigény magasabb), írják. 2020-ban a 322 ezer kettős könyvvitelt vezető magyarországi cég esetében a bevétel 89,5 ezer milliárd forint volt, miközben a személyi jellegű kifizetések ennek 11 százalékát, 9,9 ezer milliárd forintot tettek ki.

Ugyanakkor a magyar gazdaságpolitika által kiemelt területként kezelt feldolgozóipari, elsősorban autógyártó cégek esetében 6,8 százalékos volt a személyi jellegű ráfordítások aránya az árbevételhez viszonyítva (sőt, a legnagyobb Audi esetében csupán 5,9 százalék), és az új kedvenc, az akkumulátorgyártás esetében is csupán 6,8 százalékos ez az érték, ami a termelési kapacitás eléréséig tovább fog mérséklődni.

„Jól látható, hogy önmagában a bérek szintje mellett sok más költségelem is hat az eredményességre (így pl. a logisztikai költségek). Emellett az is látható, hogy az alacsony szintű, jellemzően futószalag melletti betanított munkafolyamatok uralják a multik magyarországi tevékenységét (egyszerű összeszerelő tevékenység), amely igen érzékeny a költségek alakulására. Így válság esetén könnyen leépíthetők, más országba helyezhetők át” – írták.

A GKI szerint a magyar gazdaságpolitika az erőltetett „újra iparosítási” tervekkel olyan tevékenységeket vonz az országba magas költségvetési támogatással, amiknek alacsony a magyar hozzáadott értéke.Ezzel konzerválja a gazdasági szerkezetet, ráadásul erősen energiaintenzív és esetenként környezetszennyező iparágak (pl. akkumulátorgyártás) üzemei települnek be.

A cégek beszámolói szerint hiányzik a hazai, jól képzett (és persze olcsó) munkaerő, ezért a külföldi munkaerő fokozott behozatalát erőltetik (Szerbiából, Ukrajnából, de az elmúlt években már Ázsiából is). Az érintett cégek a közvetlen támogatás mellett még infrastruktúra-fejlesztést is kapnak, az új BMW gyárra például eddig 140 milliárd forintot költött a költségvetés, írják.

Az erőteljes kormányzati támogatás ellenére azonban az ipar súlya a GDP-termelésből jelentősen csökkent. 1995-höz képest például 3 százalékponttal alacsonyabb, de még az „újraiparosítás” 2014-es meghirdetése óta is csökkent 3,7 százalékponttal. Nőtt viszont a szolgáltatások súlya: 1995 óta 6,4, 2014 pedig óta 2,3 százalékponttal.

A GKI valószínűnek tartja, hogy akkora támogatásból, mint amit a multik kapnak munkahelyteremtésre, a magyar vállalkozások is tudnának legalább annyi munkahelyet létrehozni. Utóbbiak ráadásul a hazai adottságoknak jobban megfelelnek, és a hazai hozzáadott érték is magasabb lenne (különösen a szolgáltatásokban). Így nem kellene az olcsó összeszerelő tevékenységekért Ázsia országaival versenyezni, és nem konzerválnánk a nyugat-európaihoz képest alacsony bérszintet.

Arra figyelmeztetnek, hogy a magas jövedelmezőségű tevékenységekhez jól képzett szakemberekre van szükség, amit az oktatás biztosíthat. Csakhogy ehhez minőségi oktatásra van szükség, amelynek alapja a tudás megbecsülése (mind anyagilag, mind erkölcsileg).

„Magyarul: ha többet költünk az oktatásra (s nem elsősorban az épületekre, hanem az oktatókra és a tananyagokra), akkor sokkal termelékenyebb munkaerővel veszünk részt a globális versenyben, amely magasabb béreket tesz lehetővé” - írták.