Hogy mit gondolok Trianonról és az egymással versengő Trianon-értelmezésekről és -emlékezetekről, azt a 100. évforduló apropóján megírtam egy másik újságba, ide kattintva elolvasható. Alapvető állításom az volt, hogy a magyar történelem traumatikus eseményeinek sorában hazánk 1920-as feldarabolása az egyetlen, amelynek radikálisan eltérő olvasatai teljesen összeegyeztethetetlenek egymással, nincsenek találkozási pontjaik, nettó patetikum van az egyik oldalon, érdektelenség és cinizmus a másikon.
Van olyan is, aki tényleg nem ért semmit, a legegyszerűbb fogalmak és kifejezések jelentését sem. „Trianon nemzeti dráma – írja a jó nevű politikus. – A magyar nemzet egy részének halála.” Nos, nem egészen: a nemzet, ha van még ennek a szónak tartalma – különböző véleményeket hallani napjainkban –, nem pusztul el attól, hogy máshol húzzák meg egy ország határait. Nem hal meg az új határokon kívül rekedt része sem, hitelesnek vélt személyes tapasztalataim vannak erről.
Szóban forgó szövegemben mindenesetre arra jutottam, hogy eljött Trianon hétköznapiasításának az ideje. Trianon történelmi esemény, rég volt, de megvolt, nem fogja visszacsinálni senki, nem is lenne értelme. Kiindulni abból kell, ami van. Megőrizni azt lehet, ami megmaradt. Kolozsvár, Kassa, Munkács, Újvidék nem magyar városok már, írtam, de úgy is lehetnek a mieink, ahogy vannak. Be kell lakni a Kárpát-medencét, és kész: a maga multikulturális valóságosságában.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.