„Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra […]” Megismételt válaszként is felfogható Radnóti Miklós talán utolsó kérésére A Bori notesz története című kiállítás a 2B Galériában. A fenti sorokkal kezdődő kérés a második világháború utáni évben, 1946-ban tömegsírból exhumált Radnóti kabátzsebében talált kis füzet első két oldalán olvasható öt nyelven.

A szerbiai kényszermunkatábor és az onnan induló halálmenet, Radnóti Miklós erőltetett menetének történetét festi meg a szerb Aleksandar Zograf (polgári nevén Saša Rakezić) A Bori notesz története című képregénye, amelynek oldalait kiplakátolták a galéria falaira.

Megrajzolt Bori notesz

A képregény olyan történeteket, emberi sorsokat ábrázol a bori kényszermunkatábor-komplexumból és Radnóti életének utolsó útjáról, amiről a középiskolás irodalomórák nem, vagy alig ejtenek szót. Ha pedig ismertebb történetszilánkokról van is szó, akkor is megrendítő a láger meggyötört figurák által lakott, ellentmondásosan élénk színekkel ábrázolt, közben mélységesen nyomasztó és szürke világának képi megfogalmazása Zograf képkockáin.

A rajzolt képek a valóságba, közelebbről a holokauszt pusztítással teli valóságába helyezik a Bori notesz történetét. Így a versek is új megvilágításba kerülhetnek, ha újraolvassuk őket.

Az egyik képkockából az is kiderül, hogyan sikerült Radnótinak megszereznie a jegyzetfüzetet a Heidenau nevű bori altáborban - ahová 1944-ben osztották be munkaszolgálatosként.

A Bori notesz utolsó, Razglednica (4) című versének alapjául szolgáló tragikus jelenetet is ábrázolja a képregény. Az erőltetett menet során, Szivác település közelében egy csapat német katona a munkaszolgálatosok minden maradék értékét elvette, azonban egy zenész, Lorsi Miklós nem akarta átadni a hátára erősített hegedűjét. Radnóti és egy másik fogoly tartotta Lorsit, miközben őt lelőtték az ellenállásért. Radnóti a verset egy gyógyszeres fiola címkéjére írta fel, amit később ragasztott bele a noteszba:

Mellézuhantam, átfordult a teste / s feszes volt már, mint húr, ha pattan. / Tarkólövés. - Így végzed hát te is, - / súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan. / Halált virágzik most a türelem. - / Der springt noch auf, - hangzott fölöttem. / Sárral kevert vér száradt fülemen.

(A Bori notesz digitális kiadása itt olvasható.)

Az 1944. október 31-én írt verset követően nem sokkal a költőt is utolérte a halál. A német katonák a háború keleti frontjának összeomlása elől menekülve úgynevezett halálmeneteket indítottak a Harmadik Birodalom törzsterületei felé. Radnóti menetoszlopa 1944. szeptember 17-én indult gyalog a bori kényszermunkatáborból.

A képregény szövege szerint november 9-én 22 munkaszolgálatos, köztük Radnóti a végkimerülés szélére került Magyarország nyugati határának közelében, Abdánál.

Az egyik képkocka a társai által megtartott, elgyötört Radnótit rajzolja meg, amint egy katona fegyvert fog rájuk, arra kényszerítve őket, hogy ássák meg saját sírjukat. Végül ebbe a tömegsírba lőtték bele őket. (Egy másik elmélet szerint november 4-én halt meg a költő.)

„Radnóti versei feltámadtak a sírból, bizonyítékául annak, hogy az emberi lélek ereje mindenféle ideológia brutalitásán képes felülemelkedni” – írja Zograf az utolsó képkockán.

A bori notesz története képregény Magyarországon a Csillagszállóban jelent meg. A lapot kiadó Oltalom Karitatív Egyesületnek jelenleg nincs készleten a lapszámból.

Hilda Dajč levelei

A kiállítás Hilda Dajč, egy második világháborús koncentrációs táborba ápolónak jelentkező fiatal zsidó lány levelezéseit vizualizáló képregényt is bemutat, amit szintén Zograf alkotott.

A nácik által 1941-ben megszállt Jugoszláviában a 19 éves lány önként jelentkezett egy zsidó kórházba, majd egy Belgrád központja mellett felállított koncentrációs táborba segíteni. Innen jelenlegi tudásunk szerint négy levelet tudott kicsempészni, amivel az azonnali kivégzést kockáztatta.

1941 decemberére a nácik kivégezték a szerbiai zsidó férfiak nagy részét, a nőket, gyerekeket és időseket pedig a Sajmište koncentrációs táborba zárták. Itt próbált meg segíteni ápolóként a fiatal Hilda Dajč. Ekkor neki még nem kellett volna odakerülnie édesapjának a megszálló németek által létrehozott, belgrádi zsidókat irányító szervezetben betöltött tisztsége miatt.

„A lét értelmén való töprengés véget ér a szögesdrót kerítésünknél és az itteni valóság totális. Ezt te, ott a távolban a túloldalon el sem tudod képzelni, mert csak üvöltenél fájdalmadban, Ez a valóság, a mi mérhetetlen nyomorúságunk felülmúlhatatlan, és bármely, a lélek erejéről szóló hangzatos szólamot elmosnak az éhség és a hideg könnyei.” – írja Dajč utolsó, barátnőjének címzett levelében, amit az egyik képkocka idéz.

Végül Dajčot és családját egy elgázosításra átalakított teherautó csomagterében végezték ki 1942. márciusa és májusa között a Sajmište táborban.

Szerbiában a Hilda Dajč leveleiből készült képregényt szétosztották a középiskolákban a szerb oktatási minisztérium és a belgrádi izraeli nagykövetség együttműködéséből, hogy a fiatalok többet tudjanak meg a Holokausztról. Zograf elmondta, hogy azóta a nyolcadik osztályokban is szétosztották a képregényt. Azt tapasztalta, hogy a Holokauszt ténye képregényen keresztül jobban elér a fiatalokhoz.

Zograf kérése

„Azt gondolom, hogy az emberek nagyon lassan tanulnak a történelemből, és ezért hajlamosak vagyunk megismételni a múltban elkövetett vétkeket. Ezért kell újra és újra beszélnünk az emberi létről, olyan tapasztalatokról, amelyeket mind átélünk. Alkotásaim egy speciális része a múlt történeteivel foglalkozik, kiemelt figyelemmel a második világháborúra. Azt hiszem azon rejtett tanulság alapján, hogy még mindig hatással van a világunkra, amiben élünk…”

- írja kérdésünkre Zograf, akinek karriere a 90-es évek elején olyan képregényekkel indult el, amelyek a Jugoszláv háború szívéből jelentettek.

Bor közelében jelenleg formálódik egy emlékközpont, ami a második világháborús munkatáborok áldozatainak fog emléket állítani. Zograf ezzel kapcsolatban kéréssel fordul a közönség felé: ha van valakinek olyan családi dokumentuma, ami a bori munkatáborokhoz kötődik, és felajánlaná a készülő emlékközpont munkájának segítésére, akkor keresse fel Böröcz Lászlót, a 2B Galéria vezetőjét, aki eljuttatja neki azokat, ő pedig elviszi az emlékközpontnak. Böröcz elérhető a 2bgaleria@gmail.com email címen.

A kiállítás december 22-ig látogatható.