Vlagyimir Putyin uralkodásának 23 éve alatt még soha nem kellett arról beszélni, hogy az Oroszországot irányító elit soraiban repedések keletkeztek volna, ám ez év szeptemberétől a helyzet megváltozott. Ezt állítja a Carnegie Politikán publikált elemzésében Tatyjana Sztanovaja. Az orosz elit berkeiben zajló folyamatokra specializálódott elemző – a Reality of Russian Politics központ alapítója – szerint két tábor alakult ki az elmúlt néhány hónapban, amelyek ugyan továbbra sem mennek szembe nyíltan az elnökkel és a rendszerrel, de különbözőképpen képzelik el, hogy Oroszországnak a továbbiakban hogyan kellene viselkednie és cselekednie, és azt is, hogy milyen prioritások mentén indokolt megalkotnia stratégiáját.

Mivel a hasadás a hatalompárti eliten belül ment és megy végbe, a szisztémán kívüli szereplők és azok tevékenységének elnyomására felkészített repressziós apparátus nem nagyon tud mit kezdeni ezzel az új fejleménnyel.

Sztanovaja az egyik oldalt realistának, a másikat radikálisnak nevezi, megjegyezve, maga Putyin – most még – nem tárgya a vitáknak. Elsősorban azért, mert bár látható, hogy cselekedetei, utasításai, kommunikációs lépései – melyek során rendszeresen visszatér a nukleáris opcióval való fenyegetőzéshez is – a háború, a „különleges művelet” folytatását feltételezik, az egzakt/aktuális célokat továbbra sem egyértelműsítette. Ahogy azokat a kérdéseket sem siet tisztázni, hogy miként oldható meg az Ukrajna-probléma a rendelkezésre álló korlátos orosz források tükrében.

Szeptemberig az elit azt hihette, hogy Putyin tudja, mit csinál. Harkov és Herszon feladása után azonban úgy érezhetik – figyelembe véve, hogy előzőleg lezavarták a népszavazásokat is négy ukrajnai megyében, amelyek közül kettőt mind kevésbé képesek tartani, hiába kötelezné őket erre az alkotmány –, minden a káosz felé halad, és az ország szétesésének a veszélye is felmerülhet. Innen nézve az elnök egyre gyengébb figurának tűnhet a szóban forgó táborok hangadóinak szemében, sőt e táborok létrejötte és erősödése is a vezető gyengülésére utal.

A hasadás oka egyetlen kérdés, vagyis az arra adható válasz különbözősége mentén jön létre. Mit lehet tenni, ha Oroszország elveszíti a háborút? Sztanovaja azt mondja, az elit valószínűnek tartja, hogy ez megtörténhet, és a 2014-ben megszerzett Krím-félsziget is elveszhet. Amit egy ilyen forgatókönyv hozhat, az a teljes kapitulációig terjed, nemzetközi bírósági eljárással, jóvátétellel, egy Nyugat-barát vezetés színre lépésével, a már említett széthullással. Ez a rendszeren belüli gazdasági-politikai csúcsszereplőknek a legkevésbé sem lenne ínyére.

Realisták és radikálisok