A 2022-es katari focivébé bronzmeccsén nem igazán lehetett csalódott csapatokról beszélni, lévén, hogy mindkét résztvevő erőn felül teljesített eddig a tornán. Marokkó eleve első afrikai csapatként jutott a legjobb négy közé, és bár a horvátok négy éve másodikak lettek, most mégsem sorolták őket a favoritok közé, ehhez képest a brazilokat is képesek voltak elintézni a negyeddöntőben. Az észak-afrikaiak értelemszerűen a kontinens első vb-érméért mentek pályára most, míg a közép-európaiak történetük hatodik tornáján harmadszor állhattak volna fel a dobogóra.

Előzetesen tehát minden adottnak tűnt ahhoz, hogy amolyan tankönyvi bronzmeccset láthassunk nyílt örömfocival, látványos megoldásokkal és váratlan hősökkel.

A horvát kezdőcsapat több helyen változott, Zlatko Dalic szövetségi kapitány az elődöntőhöz képest öt új játékost nevezett a kezdőbe, köztük két vb-újoncot: a Bayern München 22 éves szélső védőjét, Josip Stanisicot, illetve a Dinamo Zágráb középhátvédjét, Josip Sutalót. Az argentinok ellen gyengén teljesítő Gvardiol maradt, de Lovren és Sosa kikerült a védelemből. Marcelo Brozovic az előző meccsen összeszedett sérülése miatt nem kezdett.

A marokkói kezdő nem bővelkedett meglepetésekben, de volt köztük egy igazán nagy. Regragui kapitány a kezdő tizenegybe nevezte a 18 éves el-Kannuszt, akinek ez volt az első mérkőzése a nemzeti csapatban, a fiatal támadó középpályás rögtön a legmagasabb szinten kezdte válogatott karrierjét. Pályára lépésével Marokkó történetének legfiatalabb vb-n bevetett labdarúgójává vált.

Izgalmasan kezdődött a meccs, Bono kapus a 2. percben egy hazaadás után próbált felszabadítani, rosszul találta el a labdát, ami néhány centivel gurult el a kapufa mellett szögletre. A horvátok támadásban maradtak, és a 7. percben meg is szerezték a vezetést egy szép szabadrúgás-variáció után. Josko Gvardiol fantasztikus csukafejessel juttatta a labdát a kapuba, első fejesgólját szerezve a válogatottban. A torna nagy részében ellenállhatatlanul védekező Marokkó tehát a franciák elleni elődöntőhöz hasonlóan most is hátrányba került az első percekben.

Másfél perccel később a történelem villámgyorsan megismételte önmagát, újfent egy szabadrúgás, újfent egy fejesgól, de ezúttal marokkói. Ráadásul a találatot ismét egy 20-as mezszámban játszó középhátvéd jegyezte, a Brest csapatában játszó Asraf Dari. A feltételezések, miszerint szórakoztató lesz ez a meccs, a 10. percre beigazolódtak.

A horvátok nem zavarodtak össze az 1-1-től, uralták a gyepet, folyamatosan kísérleteztek lövésekkel, a marokkói kapusnak, Bonónak többször is akadt dolga, bravúrra is szüksége volt egy Modric-lövés nyomán. Marokkónak is voltak próbálkozásai, keményen állták a sarat mezőnyben, remek cseleket és elfutásokat prezentáltak, élvezték a szurkolóikkal teli lelátó lelkes biztatását.

Egy kritikus helyen elvesztett labda után viszont újra hátrányba kerültek. A fantasztikus lábú Mislav Orsic tekert be egy labdát a tizenhatos sarkáról, a bal kapufa segítségével. A Dinamo Zágráb játékosának lövési képességeit a horvát bajnokságot nem követők is jól ismerhetik, akár a FIFA-videójátékokból, ahol remek lövési statisztikákkal büszkélkedik, akár a Tottenham elleni Európa Liga-meccsről, ahol mesterhármasával egymaga intézte el az angol klubot.

A második félidő elején a marokkóiak nemhogy nem estek neki a horvátoknak, épphogy az előnyben lévő együttes uralta ezeket a perceket, jó néhány lehetőséggel, különösen Orsic volt elemében továbbra is.

Rövidesen elkezdődtek a cserék, mindkét oldalon voltak, akiket kényszerből kellett levinni, ebben az időszakban esetlegessé vált a foci.

A játékrész közepére aztán megint megélénkült és össze is állt, komoly lehetőségek alakultak ki itt is és ott is, hatalmas mentésekkel. A horvátok egy meg nem adott tizenegyest kértek számon a katari játékvezetőn, a túloldalon előbb Modric volt észnél a tizenhatoson belül Hakimi szólója után, majd Livakovic védett óriási bravúrral en-Nesziri ziccerénél.

Az utolsó percekben mindenki ideges lett, a marokkóiak különösen, ebből értelmetlen szabálytalanságok és kisebb konliktusok keletkeztek, ám olyasmi nem, ami módosított volna az eredményen. Kovacevic kis híján megtette, közelről, de oldalról gurította el a labdát a bal kapufa mellett a 88. percben. A hatperces hosszabbítás néhány helyzetet és egy-két véleményes ítéletet hozott, de maradt a 2-1, Modricék ünnepelhettek, az 1998-as bronz- és a 2018-as ezüstérmek után ismét dobogóra állhattak a horvátok. Tekintettel arra, hogy ez volt a hatodik vébéjük, és hogy egy szűken négymilliós országról van szó, elképesztő ez a mérleg.

A marokkóiak kikaptak, de a legjobb néggyel is történelmet írtak, búslakodásra sok okuk nekik sincs.