Az elmúlt hónapokban, hetekben igazán sok szó esett a Magyarországnak járó különböző uniós forrásokról, nagyrészt azért, mert azokat az Európai Bizottság és a Tanács nem, vagy csak nagyon komoly feltételekkel hajlandó odaadni Magyarországnak. A karácsony előtti héten Navracsics Tibor bejelentette, hogy a kormánynak sikerült megállapodnia az Európai Bizottsággal arról a stratégiai partnerségi megállapodásról, amelyre szükség van ahhoz, hogy Magyarország hozzáférjen nagyjából 9000 milliárd forintnyi uniós forráshoz a kohéziós alapból. Az alap más forrásait viszont egyelőre befagyasztotta az EU, úgyhogy ahhoz egyelőre még nem fér hozzá a magyar kormány.

De miről is szól ez az sok konfliktus, feltétel, tárgyalás, kiegyezés, ultimátum, várakozás? Milyen célból adja az Európai Unió ezeket a forrásokat, és mennyiben valósulnak meg ezek a célok? Ezt vizsgálja a nemrég megjelent 2022-es Társadalmi Riport egyik tanulmánya. A válasz elég kiábrándító. A kohéziós alapok rendszerének kialakítói három tág célt reméltek elérni ezekkel a támogatási rendszerekkel:

• a területi egyenlőtlenségek csökkentését,
• a regionális igazgatási szint erősítését
• és a jó kormányzási gyakorlatok terjesztését.

Ezek közül Magyarországon egyik sem teljesül. Részben azért, hogy helyette más célokat lehessen elérni az uniós pénzekkel. De még azokat sem sikerült elérni. A támogatások talán leglátványosabb eredménye a növekvő korrupció.

Nemes célok, egymás ellen