Új pályára áll az ukrán horilka- és cukorkaipar, az édességpiac egykori szupersztárja, a Petro Porosenko bukott elnök érdekeltségébe tartozó Roshen háttérbe szorulni látszik. Az olvasónk által nagyszőlősi (pardon: vinohragyivi) szupermarketekben készített fotók legalábbis erről tanúskodnak. Szomszédunkban az elmúlt három évtizedben sem bántak szűkmarkúan a nemzeti színek, attribútomok, jelmondatok alkalmazásával, hajlamosak voltak kb. mindent kék-sárgára festeni, különös tekintettel a szemeteskukákra és a hídkorlátokra. E szokásuk a februárban indult orosz invázió hatására szintet lépett, mint az alábbiakban is kiderül, a munkácsi várból kiebrudalt turulmadár helyére applikált háromágú szigony nincs egyedül, különféle verziói és a különböző kapcsolódó elemek bárhol előfordulhatnak.

Először is tekintsük meg első számú cukorkaválogatásunk csomagolását. A kék-sárga színezés alap, az egykori nyugat-ukrajnai nacionalizmus hívószavai szintén. Ezek ma már általánosan és mindenhol használatosak: dicsőség Ukrajnának, mondjuk mi, dicsőség a hősöknek, válaszolják, akiket úgy köszöntöttünk, ahogy. Nem csupán az ultranacionalista Sztepan Bandera csettint odafent a mennyekben, hanem mindenki más is manapság, aki szívén viseli a monstrum által megtámadott ország sorsát. A terepszínű kontextus külön kiemeli, hogy bizony háború van:

Nem csak cukorkával él az ember, vodkával is, ahhoz is adódhat alkalom. Pontosabban: horilkával, Ukrajnában vodka már nincs, hogyan is lehetne. Ez nem újdonság, nem valami háborús nyelvújítás terméke, ukránul horilkának nevezzük a vodkát eleve. Akkor is, ha az a neve, hogy Erős Ukrajna, és ha válogatásnak minősül, és ha világklasszis, és ha megint egyszer Glory to Ukraine:

A kárpátaljai Nagyszőlősre (pardon: Vinohragyivba) Banksy-művek nem jutottak ugyan – mint Kijevbe és környékére –, de tűzfalak ott is vannak, graffitit festeni lehet rájuk, nagyobbfajtákat, színeseket, szomorú szemű lányokkal, kompletté körvonalazott országhatárokkal:

Cukorkával kezdtük, azzal is zárunk. Senkit ne zavarjon meg, hogy a feliratot úgy fordítják a fordítóprogramok, hogy „minden Ukrajna lesz”. Ezt azért talán még a leghazafiasabb ukránok sem gondolják. A népi-nemzeti jelmondat a 2014-es események után született, és inkább azt jelenti, hogy minden fasza lesz, csak hinni kell benne, meg akarni – és persze tenni is érte:

Hogy a nemzeti színek piacosítása milyen eredményeket hoz háború idején, arról nincs információnk, és a termékek minőségét sem tesztelhettük eddig, de ami késik, nem múlik. Vagy éppen ellenkezőleg.