Tajvan lerohanása valószínűleg kudarcot vallana, ha az Egyesült Államok segítene megvédeni a szigetet, de az amerikai hadseregnek is nagyon sokba kerülne - állítja a Center for Strategic and International Studies (CSIS), a világ egyik vezető külpolitikai elemző központja.

Az intézet által összehívott katonai szakértők szerint a konfliktus minden legvalószínűbb közvetlen résztvevője - az Egyesült Államok, Kína, Tajvan és Japán - „óriási” veszteségeket szenvedne.

A kínai rakéták valószínűleg megsemmisítenék az amerikai légibázisokat Japánban és az USA fennhatósága alá tartozó Guam szigetén, és az invázió kezdetén elsüllyesztenének két amerikai repülőgép-hordozót, valamint 10-20 rombolót és cirkálót. Maguk a kínai erők azonban megsemmisülnének, mielőtt elfoglalnák Tajvan bármely jelentős területét, és a legtöbb vizsgált forgatókönyv szerint végül megakadályoznák a sziget fővárosa, Tajpej elfoglalását.

Ez, valamint a tajvani ellentámadásokból eredő károk destabilizálhatják a kínai kommunista párt uralmát - áll a jelentésben.

„Két következtetésre jutottunk” - mondta Eric Heginbotham, a Massachusetts Institute of Technology biztonsági szakértője. „Először is Kína valószínűleg nem fogja elérni operatív céljait vagy elfoglalni Tajpejt” - mondta. „Másodszor, a háború költségei minden érintett számára magasak lennének, beleértve minden valószínűség szerint az Egyesült Államokat is”.

Huszonnégy különböző forgatókönyvet teszteltek, amelyek középpontjában az állt, hogy Kína 2026-ban megpróbálja elfoglalni a szigetet. Kulcsfontosságú szereplő az Egyesült Államok: Amerika segítsége nélkül Tajvant a Népi Felszabadító Hadsereg legfeljebb három hónap alatt elfoglalná.

Feltételezték, hogy az invázió bombázással kezdődne, ami néhány óra alatt megsemmisítené Tajvan haditengerészetének és légi erejének nagy részét. A kínai haditengerészet bekerítené Tajvant, és megkezdené a kínai hadsereg átjuttatását a Tajvani-szoroson. A legvalószínűbbnek tartott forgatókönyv szerint a tajvani hadsereg a parton feltartaná a támadókat.

„Eközben az amerikai tengeralattjárók, bombázók és vadászgépek, gyakran a japán erőkkel megerősítve gyorsan megbénítják a kínai flottát” - áll a jelentésben.

„Kína japán támaszpontokra és amerikai hajókra mért csapásai sem tudják megváltoztatni az eredményt: Tajvan autonóm marad” - áll a jelentésben.

Matthew Cancian, a US Naval War College munkatársa szerint sok mindenen múlik a siker. Egyrészt magának Tajvannak is elszántnak kell lennie, másrészt Japánnak engedélyt kell adnia arra, hogy az Egyesült Államok ellentámadásokat indíthasson a területen lévő támaszpontjairól. Enélkül, mondta Cancian, „az amerikai beavatkozás nem lenne elég Tajvan autonómiájának fenntartásához”.

Ez esetben a háború első heteiben akár 10 ezren is életüket veszítenék. Fontos kérdés, hogy az Egyesült Államok kockáztatna-e egy atomháborút azzal, hogy közvetlenül megtámadja Kínát.

Az is felmerült, hogy az amerikai és a japán közvélemény hajlandó lenne-e elfogadni a Tajvan védelmével járó veszteségeket, mondván, hogy az amerikai veszteségek nagyon hosszú időre károsíthatják Washington globális erejét.

„Az Egyesült Államok talán pirruszi győzelmet aratna, és hosszú távon többet szenvedne, mint a «legyőzött» kínaiak" - áll a jelentésben.

„A «sündisznó-stratégia» elfogadása ellenére Tajvan még mindig drága hajókra és repülőgépekre költi védelmi költségvetésének nagy részét, amiket Kína gyorsan megsemmisítene” - áll a jelentésben.

(Guardian)