Nyolc óra kemény munka után keresve sem találhat az ember jobb elfoglaltságot, mint kibuszozni a Tiszti Kaszinó melletti Honvéd Kulturális Központhoz, regisztráció nélkül beslisszolni egy tucat betyárruhába és mentébe öltözött felnőtt férfiú közt, kis híján összekoccanni Bayer Zsolttal, megtudni, hogy Illyés Gyulát, Wass Albertet és Gárdonyit már rovásírott nyomtatásban is lehet olvasni, majd beszédülni egy méretes előadóterembe, és meghallgatni
zárásképp pedig egy méretes kivetítőről végignézni az akadozó-recsegő (Tolcsvay–Szikora–Szilágyi–Charlie–Balázs Fecó-féle) Lobogó Dalt valami kétezres évekbeli tévéfelvételről. Mindezt egy hatalmas, hipnotikusan villódzó magyar zászlóval a háttérben.
A Kötcsén egyedi orbános pólóban feszítő, Hetero Pride-on felszólaló, New York-i polgárikör-alapító, trumpista, 1848 méteres magyar zászlót vivő Szilágyi Ákos nevével fémjelzett Magyar Trikolór Gálát tizenhetedszer rendezték meg. Az esemény apropóját mint eddig is, egy magyar zászlós tematikus naptár adta: a trikolórt különböző módokon ábrázoló tizenkét képet pályázaton választották ki. Az első három helyezett oklevelet és nyolcvanezer forint feletti értékű vásárlási utalványt kapott.
Csák János kulturális és innovációs miniszter megnyitó beszédében Hamvas Béla-, Babits Mihály- és Kodály Zoltán-idézetekkel érzékeltette, milyen fontos a magyar kultúra és a hagyományok továbbörökítése. Két nappal korábban Csák épp a horthysta Vitézi Rend bálján köszöntötte a jelenlévőket ugyanezekkel az idézetekkel, ahogy tette tavaly augusztusban a kolozsvári Szent Mihály-templom megáldásán és valószínűleg sok más ünnepélyen is.
Csák a kultura.hu-nak adott interjújában azt mondta, szeretné felszámolni a lobbizást a kulturális szférában, és piaci alapra helyezni a kulturális intézményeket és rendezvényeket. A kétezer-egynéhányszáz forintos, minden bizonnyal hatalmas piaccal rendelkező papír alapú naptár köré szerveződő eseményt a Fidesz alapítványa, a Polgári Magyarországért támogatta.
Az est házigazdája mint mindig, most is Kovács P. József televíziós bemondó volt. Régi vágású öltönyének, hibátlanul konzervatív stílusának és finom mosolyának köszönhetően a nézők visszarévedhettek az ezredforduló előtti világba.
A gála első fellépője Makó József cimbalomművész volt, aki a szart is kipüfölte a hangszerből. Utána következtek a Kecskeméti Táncegyüttes lányai és ifjai, akik lendületes, kifogásolhatatlan bot- és borosüveg-kezelési technikákkal, valamint szakavatott indiántörzseket megszégyenítő csujogatással nyűgözték le a közönséget.
Benkő Péter Jászai Mari-díjas színművész megvallotta, ötvenéves koráig nem is találkozott Wass Albert művészetével. Hogy mulasztását helyretegye, rögtön két Wass-költeménnyel örvendeztette meg a közönséget, amelyek közé stílusosan, továbbá roppant aktuálisan Petőfi: A XIX. század költői című művét illesztette.
Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekes két számot hozott. A második szerinte bár szomorú, mégis aktuális. Hogy tényleg az volt-e, felirat hiányában sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. A rövid díjátadó után Szandi érkezett a színpadra. A Tinédzser l’amour és a Nyugi doki című, mára már klasszikusnak számító mesterművek énekesétől megszokhattuk „a boldog, temperamentumos dalokat”, azonban a gálára ritkán énekelt számokkal készült. Az első – Szandi szerint sajnos nagyon aktuális – dal a Vad a világ volt, amiben az előtte felszólaló, nemzetféltő, békevágyó Szilágyira rímelve énekelte: "Békét szeretnénk”, majd feltette a kérdést: „Miért szól a fegyver?”
Végül, de nem utolsósorban Illényi Katica játszott Magyar rapszódiát, és hosszú technikai szöszmötölés után előkerült a theremin. Bár a hangszer százéves, továbbra is megdöbbenti az embereket. A teremben meg is indult a kíváncsi sugdolózás, de Kovács P. kérdésére Illényi rögtön eloszlatta a ködöt, és rákezdett a Erkel Ferenc Bánk bánjának Hazám, hazám című áriájára.
A gála előtt és után a látogatók különféle magyaros termékeket vásárolhattak, így lyukas zászlós nyakláncokat, hímzett cuccokat, trikolór gyöngysorokat, valamint egzotikus könyveket, úgymint:
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.