Március elejére az orosz csapatok kevés híján körbezárták a kelet-ukrajnai Bahmutot, amelyet több mint nyolc hónapja ostromolnak. Az utánpótlási útvonalakat egy kivételével elvágták, a várost szó szerint romhalmazzá lőtték, reális közelségbe került, hogy az ukrán haderő feladja a védelmét. Az alábbiakban azt igyekszem körbejárni, hogy mi várható akkor, ha Bahmut elesik.

Bahmut indirekt stratégiai fontossága

Bahmutnak a háború előtt körülbelül 70 ezer lakosa volt. A település egy volt a Donbasz nem túl jelentős iparvárosai közül. Bahmutban elsősorban a bányászat, illetve a fémfeldolgozó ipar volt jelen, illetve az ehhez szükséges logisztikai szektor és a lakosságot ellátó szolgáltatások. A várost a szovjet korszakban átnevezték Artyomovszknak (innen kapta a nevét a budapesti A38-nak otthont adó, eredetileg ukrán kőszállító uszály), és csak 2016-ban kapta vissza a régi nevét, az ukrán kormány által végzett „kommunistamentesítési” hullám keretében, melynek során a szovjet eredetű földrajzi nevek jelentős részét lecserélték.

Bahmut sosem volt igazán jelentős város. Nem tette azzá sem a mérete, sem az elhelyezkedése, sem valami fontos ipari vagy más létesítmény. Ukrán léptékkel inkább kisvárosnak számít, nem kulcsfontosságú kikötő, mint Mariupol volt, nincs mellette atomerőmű, mint Enerhodarnál, és nincs különösebb vallási vagy kulturális jelentősége sem, tehát nem olyan, mint például a Donbasz északi részén elhelyezkedő Szvjatohirszk a maga 17. századi kolostorkomplexumával.

Ugyanakkor Bahmut fontos közúti és vasúti csomópont – és ez pecsételte meg a sorsát. A várost az ukránok 2014 óta kiválóan megerődítették, ugyanis az elhelyezkedése kulcsfontosságúvá tette az akkor még a Donbasz keletebbi, meg nem szállt részein harcoló ukrán erők ellátásában, fontos volt tehát, hogy sokáig tartani lehessen. Ugyanakkor Bahmut csak egy volt a Donbasz közlekedési csomópontjai közül: hasonló fontosságú Pokrovszke, Kosztyantinyivka, Limany és még néhány más, szintén nem túl nagy település.

Paradox módon ráadásul most, hogy a Bahmuttól keletre eső területek orosz kézre kerültek, a város közlekedési csomópont jellegéből adódó fontossága is sokat csökkent. Két okból. Egyrészt az ukrán erők nyugatabbra védekeznek, ezért a bahmuti csomópontra nincs már szükségük. Másrészt a támadók jó ideig nem tudják majd használni, hiszen a városért folytatott harcok a közúti és a vasúti infrastruktúrát teljes egészében lerombolták, a település holdbéli tájjá változott.

Bahmutot ebben a háborúban az tette jelentőssé, hogy nagy és fokozatosan egyre nagyobb erők harcoltak érte. Ilyen értelemben kicsit az első világháború Verdunjére emlékeztet: eredetileg az a város is csak egy volt a francia határerődök közül, de a háború dinamikája úgy hozta, hogy ott alakult ki a szó szerint milliók életét követelő „vérszivattyú”, pusztán azért, mert a támadók és a védők egyre nagyobb erőket csoportosítottak oda.

Ilyen értelemben Bahmutnak is inkább indirekt jelentősége van. Ez addig tart, amíg harcok zajlanak a városért. Amint a település elesik, a romjait megszerző erők várhatóan semmilyen különösebb előnyre nem tesznek szert, leszámítva, hogy már nem lesz az útjukban a település. Egyébként a Donbaszért folytatott orosz offenzíva szempontjából fontosabb volt a Bahmuttól északra fekvő Kraszna Hora elfoglalása két héttel ezelőtt, ugyanis innen megy az M-03-as főút Szlovjanszk és Kramatorszk, az ukrán Donbasz központja felé.

Erőd mögött újabb erőd