A friss hír: a grúz (georgiai) kormány bejelentette, hogy a hétfő óta tartó tüntetések hatására feltételek nélkül visszavonja a külföldi pénzt is kapó civil szervezetek idegen ügynökké minősítéséről szóló törvénytervezetét.

Ha a grúz kormány ma nem hazudott, és ezzel pár nap után tényleg vége a civileket „idegen ügynökké” minősítő, hírhedt orosz törvény helyi mutációjának, akkor minden túlzás nélkül kimondhatjuk, hogy

jelenleg egy Oroszországgal határos, a területén orosz csapatok jelenlétét elviselni kénytelen, Oroszországgal nem is olyan régen, 2008-ban még konkrét háborút vívó és azt elvesztő ország is kevésbé szorosan igazodik Vlagyimir Putyinhoz, mint a NATO- és EU-tag Magyarország vezetése.A grúz és a magyar civiltörvény története ugyanis teljesen egyformán indult, mégis egészen eltérően folytatódott.

Amit az egyébként erős orosz nyomás alatt álló grúz kormány el akart fogadni, az a lényegét tekintve megegyezett a 2017-ben nálunk elfogadott, az évi 7,2 millió forintnál több külföldi támogatást kapó civil szervezeteket „külföldről támogatott szervezet” címkével megbélyegző törvénnyel. Mindkét törvény mintaképe egy 2012-ben elfogadott orosz jogszabály. A magyaré annyira, hogy egyes részei annak szó szerinti fordításai.

Amikor Orbán Viktor 2017 júniusában elfogadtatta a maga civiltörvényét, már április óta folytak magyar szinten kifejezetten nagynak számító, sok tízezres tüntetések a CEU-t végül elüldöző törvény és ezen készülő jogszabály ellen. Az Európai Bizottság utóbbi elfogadása után egy hónappal kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, mondván, a törvény korlátozza a tőke szabad áramlását, az egyesülés szabadságának jogát és a személyes adatok védelmére vonatkozó jogokat.

A magyar kormány azonban beleállt a dologba és esze ágában sem volt visszavonni vagy megváltoztatni a jogszabályt, ezért a Bizottság beperelte Magyarországot az Európai Unió Bíróságán. A bíróság 2020-ban kimondta: a törvény sértette az uniós jogot és az EU Alapjogi Chartáját is, ezért annak visszavonását rendelte el, méghozzá a lehető leggyorsabban. Orbán miniszterelnök válaszul a „liberális imperializmus” művének nevezte a Putyin-törvény magyar verziójának elkaszálását, olyan megjegyzések kíséretében, hogy „összeesküvések vannak (...) háttérhatalmi szervezkedések vannak”. A magyar kormány ennek megfelelően egyszerűen nem volt hajlandó végrehajtani a jogerős ítéletet, ezért a bíróságnak 2021-ben már pénzbüntetéssel kellett megfenyegetnie a magyar kormányt, hogy mégis hajtsa végre. Így a putyini törvényt végül 2021 májusában módosították, lényegében visszavonva a diktatórikus szabályozást.

Vagyis a magyar kormányt nem hatották meg a tömegtüntetések, és még kifejezetten erős jogi kényszer hatására is csak 4 év után volt hajlandó lemondani arról, hogy Putyin Oroszországának mintájára alakítsa át a magyar élet egyik fontos szeletét. Ehhez képest a lakossági ellenállást látva a sokkal kisebb, gyengébb és kiszolgáltatottabb, nem NATO- és EU-tag grúzok 4 nap után léptek. Ez nem jelenti szó szerint azt, hogy a grúz miniszterelnök 365-ször függetlenebb Putyin diktátor akaratától, mint a magyar. De azért majdnem.

(Ha kíváncsi vagy arra, mi vezetett a grúz kormány gyors fordulatához, olvasd el Gazda Albert remek, szerdai összefoglaló cikkét a témában.)