Mintha Petőfi Sándorról szólt volna Orbán Viktor március 15-i beszéde, ami annyiban nem meglepő, hogy a költő szülőházánál szónokolt a miniszterelnök. Ahogy Magyari Péter kollégám írta, a beszéd utolsó pillanatáig várni kellett, hogy hová lyukad ki a kormányfő a költő hosszas méltatása után: Orbán megtalálta saját magát Petőfi Sándorban.

A megoldást az utolsó gondolatmenet hozta el, amiben Orbán többször is felidézte, hogy látjuk, mit csinálna a jelenlegi politikai helyzetben Petőfi:

A magyar szabadság hatalmas menete, bár tett néha vargabetűt, s olykor zsákutcába is tévedt az elmúlt 200 évben, ma is tart. És Petőfi Sándor ebben a menetben ma is itt van velünk. Ebben akkor is biztosak lehetünk, ha éppen nem látjuk őt. De időnként mintha látnánk is, felrémlik a szemünk előtt. Mindig akkor, amikor elbizonytalanodunk, amikor megtorpanunk. Látjuk, ahogy fellázad, amikor idegenek akarják megmondani a magyaroknak, hogyan éljenek. Látjuk, ahogy szembefordul a világ hatalmasaival, akik újra be akarják olvasztani a magyarokat egy európai szuperállamba. Látjuk, ahogy odakanyarítja a 12 pont elé, hogy legyen béke. S ha a szó nem segít, látjuk, ahogy elindul helyettünk, újra meghalni a magyar szabadságért. Tartozunk neki. Ezért sohasem fogjuk megengedni, hogy a szabadság zászlaját kicsavarják a magyarok kezéből. Nem fogjuk hagyni, és nem is fog sikerülni, mert minden magyarban van egy kis Petőfi.

Ez elég egyértelmű parafrázisa Jókai Mór beszédének, amit az író a Március 15-e téren álló Petőfi-szobor avatáson mondott el 1882-ben.