Kemény és fordulatokban teli héten van túl az európai bankpiac. Március 14-én 30 százalékot zuhant a svájci Credit Suisse részvényárfolyama, miután a befektetők megijedtek, hogy komoly gondok lehetnek a banknál. Szerdán még úgy tűnt, a svájci jegybank meg tudta menteni az ország második legnagyobb bankját a csődtől, péntekre viszont már látszott, hogy a több mint 50 milliárd dolláros gyorshitel sem tudja eléggé megnyugtatni a betéteseket és a részvényeseket, és már arról lehetett hallani, hogy akár államosíthatják vagy legnagyobb riválisának adhatják a bankot. A hétvégén pedig meg is született a villámalku, amely szerint a legnagyobb svájci bank, a UBS megveszi a Credit Suisse-t.

Mindez egy héttel azután történt, hogy az Egyesült Államokban becsődölt a Sillicon Valley Bank és a Signature Bank. Így nem csoda, hogy azóta mindenki attól retteg, hogy megismétlődik a 2008-as pénzügyi válság, Amerikából Európába terjed a pánik, és magával rántja az egész európai bankszektort és gazdaságot.

A 444-nek nyilatkozó gazdasági elemzők, befektetők szerint viszont az európai szabályozók az elmúlt 10 évben épp azon dolgoztak, hogy ne fordulhasson elő a 2008-as válsághoz hasonló, a Credit Suisse esete pedig pont arra mutat rá, hogy készek lépni a krízis elkerüléséhez, sőt, talán még túl is teljesítenek. A kérdés, hogy a betéteseket és a befektetőket meg tudják-e nyugtatni. Makrogazdasági hatásai lehetnek az amerikai és európai bankpánikoknak, de a rendszer egésze, és így az emberek pénze nagy valószínűséggel nincs veszélyben.

Pánikhetek

Érdemes talán röviden összefoglalni, hogy mi is történt az elmúlt bő két hétben a bankvilágban. Március 10-én megjelent a hír, hogy 2008 óta először becsődölt egy bank az Egyesült Államokban. A 16. legnagyobb pénzintézetnek számító Silicon Valley Bank, ahogy a neve is mutatja, nagyrészt a kaliforniai techszektor finanszírozásával foglalkozott, vagyis nagy kitettségei voltak egyetlen szektor felé, ami, ahogy ebben a cikkben részletesebben leírtuk, hozzájárult a bank csődjéhez. Ahogy az is, hogy a bank nagymértékben fektette a pénzét olyan kötvényekbe, amelyeknek az értékén rontott, hogy az infláció elleni küzdelem nevében az amerikai jegybank, a Fed megemelte az alapkamatot.

Amikor kiderült, hogy mindez komoly nehézséget jelent az SVB-nek, a betétesek megijedtek, és egyszerre nagy mennyiségben elkezdték kivonni a pénzüket. Ez a bankroham tipikus esete, ami egyszerre irracionális viselkedés, hiszen amolyan önbeteljesítő jóslatként a betétesek maguk döntik be a bankot, attól tartva, hogy az majd bedől, és racionális, mert ha egyszer elindul a folyamat, jobb kivenni a pénzt, mint megvárni, míg minden összeomlik. Ahogy azt a 444-nek nyilatkozó elemzők elmondták, az SVB csődje nélkül valószínűleg a Credit Suisse sem került volna most bajba, bár ahogy az amerikai banknak, a svájci cégnek is megvoltak a saját problémái. Ahogy ebben a cikkben kifejtettük, a Credit Suisse 160 éves éves történetének legnagyobb veszteségét könyvelte el tavaly, főként a befektetési banki divízió néhány szerencsétlen döntése miatt. Ráadásul kiderült, hogy a bank bolgár maffiózóknak és orosz oligarcháknak segített tisztára mosni a pénzüket. Emiatt bíróságra kellett járnia és komoly bírságokat kellett fizetnie a Credit Suisse-nek. Mindez finoman szólva nem győzte meg a bank betéteseit, akik tömegével vitték el a pénzüket, bár nem egyszerre, mint az SVB esetében.

Az utolsó szöget a legnagyobb tulajdonos, a Saudi National Bank nevű kereskedelmi bank egyik vezetője verte a svájci bank koporsójába, amikor az indokoltnál talán kicsit vehemensebben válaszolta azt a Bloomberg TV riporterének, hogy eszük ágában sincs még több Credit Suisse részvényt vásárolni. (Egyesek szerint az is elég jól leírja a Credit Suisse helyzetét, hogy a legnagyobb tulajdonosa egy szaúdi bank volt, nyugati cégek nem akartak ennyi pénzt beletenni a cégbe). Ezután jött mindaz, amit a cikk elején írtunk. Jelen állás szerint tehát a UBS bank megvette a riválisát, a Credit Suisse dolgozói igyekeznek menekülni a cégtől, mielőtt kirúgják őket, a világ pedig azt várja, hogy itt vége-e a bankpániknak Európában, vagy ez még csak az első epizód volt.

10 éve erre készülnek

A 444-nek nyilatkozó pénzügyi elemzők szerint most sokkal kisebb egy 2008-ashoz hasonló válság esélye Európában. Pont azért, mert az európai pénzügyi szabályozók azzal töltötték az elmúlt 10 évet, hogy ne alakulhasson ki olyan helyzet, és ha kialakul, akkor hamar és elég erélyesen tudjanak reagálni.

Ahogy Balásy Zsolt, a Hold Alapkezelő portfóliómenedzsere fogalmazott, a tábornokok mindig az előző csatát nyerik meg, ez pedig az európai szabályozókkal sincs másképp: 2008-ban, a Lehman Brothers csődje után túl lassan és nem elég határozottan reagáltak a jegybankok és szabályozó hatóságok, ezért mire eldöntötték, hogy igenis ki kell menteniük a bajba jutott bankokat, már elég nagy volt a kár. Most viszont a Credit Suisse esetében a svájci jegybank, amint látszott, hogy bajok lesznek, rögtön lépett, előbb hatalmas kölcsönnel, majd a felvásárlás villámgyors szervezésével és intézésével.

Balásy szerint talán még túl gyorsan és túl sokat is tettek a szabályozók, emiatt például még évekig pereskedhetnek majd a Credit Suisse kötvényesei a UBS-el. A felvásárlás során ugyanis az úgynevezett tier 1 kötvények értékét lenullázták, vagyis a kötvényesekkel vitették el részben a balhét, míg a bank részvényesei, ha sokat vesztettek is a pénzükből, azért kapnak még valamennyit a tulajdonukért. Ez viszont az európai bankszektor egészsége szempontjából nem jelent komoly fenyegetést. Az pedig beszédes, hogy az Európai Központi Banknak kizárólag ezzel a lépéssel szemben volt kifogása az egész Credit Suisse-UBS ügyben. A Credit Suisse részvényesei is fel vannak háborodva, úgy érzik, semmibe vették a tulajdonosi jogaikat, amikor a kormány őket megkerülve, rendeleti kormányzással döntött a bank felvásárlásáról. Mindez azt jelzi, hogy az európai szabályozók és államok készen állnak arra, hogy közbelépjenek, ha egy bank bajba kerül, még ha ezzel egyeseknek a lábára is lépnek. Le Phuong Hai Thanh, a Concorde Értékpapír Zrt. elemzési vezetője is hasonlóan látja a helyzetet, hozzátéve, hogy az európai szabályok sokkal szigorúbb elvárásokat támasztanak a bankok felé most, mint a 2008-as válság előtt, ami miatt sokkal kisebb a kockázata, hogy egy bank tényleg bajba kerül. Ezek a szabályok leginkább arra vonatkoznak, hogy mennyi tőkét kell kötelezően tartalékolniuk a bankoknak, hogy nehéz helyzetben ne legyen tőkeprobléma. A válság után kialakított uniós szabályok szerint például van, hogy többet kell tartalékolni akkor, amikor amúgy jól megy az üzlet, hogy a válságos időket is állni tudják a pénzintézetek, ez az ún. anticiklikus puffer. Emellett legalább annyi likviditással kell rendelkezniük, hogy ne okozzon problémát, ha az ügyfelek 30 napig folyamatosan, de nem pánikszerűen vonják ki a pénzüket (nem úgy, mint az SVB és a Credit Suisse esetén tették).

A válság óta szigorított tőkemegfelelési szabályok és a jegybankok és államok proaktívabb hozzáállása együttesen azt eredményezi, hogy sokkal kisebb egy európai bankválság esélye, mint volt 2008-ban vagy korábban. Balásy szerint a Credit Suisse története épp azt jelzi, hogy a szabályozók jól vizsgáztak, hiszen majdnem földbe állt egy elég jelentős bank, de sikerült elkerülni, hogy magával sodorjon sok más európai bankot,. Sőt, a banki részvények árfolyama kedden már emelkedett, a UBS pedig, amelynek a részvényárfolyama hétfőn még 10 százalékkal visszaesett, hároméves csúcson volt. Balásy azt mondja, ő vesz bankrészvényeket az általa kezelt portfóliókba, ennél jobban pedig nem tudná kifejezni, hogy bízik a bankrendszerben.

Bizalom és recesszió

A pánik persze nem a szabályozókon, hanem a befektetőkön és betéteseken múlik, a mai világban pedig sokkal gyorsabban kialakulhat egy bankroham, mint a hírfogyasztás és a pénzügyek digitalizációja előtt. Míg korábban szájról szájra terjedhetett a pletyka, hogy jobb lenne kimenteni a pénzt egyik vagy másik bankból, ma egy Twitter-bejegyzés vagy egy Bloomberg-cikk milliókhoz érhet el egyszerre, akik ráadásul pár gombnyomással már léphetnek is. A szabályozók legfeljebb azon tudnak dolgozni, hogy eloszlassák a félelmeket és bizalmat keltsenek a rendszerben. A kérdés, hogy sikerül vagy már sikerült-e meggyőzniük az amúgy elég ijedős piaci szereplőket.

Balásy azt mondja, még nem lehet biztosra mondani, hogy mindenki megnyugodott a piacon, de egy pánik vége valahogy úgy néz ki, mint ami most történik. Le Phuong szerint ha a szabályozók meggyőzően kommunikálják - ahogy azt tette az EKB és a magyar MNB is az elmúlt napokban -, hogy minden rendben van, elég likviditás van a bankrendszerben és nem kell megrohamozni a bankokat, akkor tényleg vége lehet a pánikhangulatnak. Az Egyesült Államokban még kérdés, hogy a szabályozók mit tudnak lépni az olyan kisebb és közepes bankok megsegítésére, amelyeket elkezdték elhagyni a betétesek a nagyobb, biztonságosabb pénzintézetek javára, de várhatóan ott is szigorodik majd a szabályozás az SVB esete után.

Ez nem jelenti azt, hogy az elmúlt hetek történéseinek nem lesz reálgazdasági hatása. A 444-nek nyilatkozó szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy a mostani pánik hatására a bankok óvatosabban helyeznek majd ki hiteleket, nem merik majd hosszú távon lekötni a pénzüket, ami lassíthatja a gazdaságot, hozzájárulva egy esetleges recesszióhoz. Le Phuong úgy látja, ez elsősorban az Egyesült Államokban történhet meg, és onnan hathat az európai gazdaságra, bár nem kizárt, hogy lesznek Európában is olyan bankok, amelyek óvatosabban hiteleznek majd a következő hónapokban. Balásy szerint a pánik azon keresztül is hathat a gazdaságra, hogy a hírek hallatán sok háztartás például bölcsebbnek láthatja, ha nem most vesz mondjuk új autót, az elhalasztott beruházások pedig összeadódnak.

Mindez viszont hatással lehet arra, ami miatt az SVB, és valamilyen szinten a Credit Suisse is bajba került: a jegybanki kamatpolitikára. Ha ugyanis lassul a gazdaság, az visszafogja az inflációt, ami meggyőzheti a jegybankok monetáris tanácsait, hogy lassítsanak a kamatemelés ütemén, ezzel lazítva a pénzügyi feltételeken.