Az M237 jelű svájci farkas március 19-én hagyta el a Dunántúlt, március 20-án nappal már a Naszály túloldalán, a Lósi-patak völgyében lévő Farkas-bérci forrás környékén pihente ki a budapesti agglomeráció nyüzsgését és érte el Nógrádot – jelentette a Bükki Nemzeti Park, ahol végre képet is tudtak készíteni a nyugati életszínvonalnak hátat fordító állatról.

A nemzeti park beszámolója szerint a farkas a két Duna-ág átúszása után egy állattartó telep szélére kidobott, már oszlásnak indult kecsketetemekből evett. Március 20-án, egy éjjel alatt a Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzet központi tömbjéig jutott, valószínűleg sehol sem állt meg útközben. A Tepke-hegy erdeiben töltött rövid pihenő után északnyugatnak vette az irányt, és a Zagyva völgyén kereste az átjárót.

Kisterenye és a vadvédő kerítéssel lezárt 21-es főút állta útját, amit meg kellett kerülnie, majd a Mátraszele feletti erdőkben időzött. Március 22-én este a Bárna-patak völgyében már a helyi farkascsalád ismert nyomait követve eljutott Heves megyébe.

Mielőtt elhagyta volna Nógrádot, a nemzeti park farkasok megfigyelésére telepített kamerái előtt is elhaladt. Az egyik vadkamerás felvételen az állatra helyezett nyakörves jeladó is egyértelműen azonosítható. A Svájcból indult farkas három éjszaka alatt átkelt Nógrádon.

Légvonalban ez 69 kilométert jelent, ami a valóságban közel 100 kilométer négy lábon. A terepen észlelt nyomok alapján a helyi farkasok által hagyott szagjelzéseknél meg-megállt, és egyértelmű lett számára, hogy farkasok által lakott területre érkezett. Nógrád északkeleti felén, mozgása lelassult, de mégis követte a farkasok által használt csapákat. (Bnpi.hu)