Bayer megbánta, hogy demens vénembernek nevezte Ferenc pápát, de akkor még nem volt katolikus

Bayer Zsolt erről a Hír TV-ben beszélt, ahol úgy vezette fel a témát, hogy azt mondta: „A pápalátogatás kapcsán valószínűleg David Pressman nagykövet felvette a piros telefont, és az ellenzéki sajtónak kiadta ukázba, hogy a Bayer Zsolt nyolc évvel ezelőtti, pápát súlyosan dehonesztáló mondatairól kell beszélni. (...) Tehát ki van adva az itiner, mert én nyolc évvel ezelőtt demens vénembernek neveztem a migrációban vagy a migrációs helyzettel kapcsolatos állásfoglalása miatt.”

Bayer Zsolt 2016-ban arról írt, Ferenc pápa „vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember”. Azért jutott erre a következtetésre, mert a pápa akkoriban azt nyilatkozta, hogy ha szóvá teszi az iszlám erőszakot, akkor szóvá kell tennie a katolikus erőszakot is, illetve hogy helytelen a terrorizmust az iszlámmal azonosítani. Majd elmondta, hogy ezt már bánja, meg is magyarázta, miért:

„Nem is mentségül mondom, de akkor én még protestáns, egész pontosan evangélikus voltam. Mint katolicizmuson kívüli, mondjuk ennyiben volt fölmentésem, hogy mondhattam. Én azóta katolizáltam.” A Népszava szemléje szerint ezután Bayer arról kezdett beszélni, hogy Semjén Zsolt már akkor felhívta „a pápát harcosan védő ballibsi sajtó” figyelmét, hogy olvassák el, mit mondott annak idején Luther Márton az egyház első emberéről. Majd elmondta, hogy mivel azóta katolizált, így már csak emiatt sem mondana ilyet a pápáról, ráadásul Semjén Zsolt a bérmakeresztapja.

De Bayer azt is mondta, nemcsak azért nem mondana már ilyet, mert már katolikus, de azért sem, mert jelentősen megváltozott véleménye Ferenc pápáról az elmúlt nyolc évben. Igaz, a migráció ügyében most sem értene vele egyet, de szerinte látni kell, hogy a pápa argentin, és emiatt teljesen máshogy látja Európát és benne a migrációt.

„Ez mind másodlagos, mert katolikusként nekem ő az első számú vallási vezető és tekintély (...) és mondhatnám, hogy megkövetem a pápát, vagy bocsánatot kérek – meg is követem – de azért az ő nagyságát és étoszát az én nyolc évvel ezelőtti mondatom nem kezdte ki olyan mértékben (...) de saját magam miatt természetesen mindezt örömmel megteszem.”