Születésnapja van ma az Úrnak, ki hatalmával rég földet ért,
De nincs torta, nincs vidám dal, csak titkos, csendes tisztelet.
Ott van mindenki, aki bókol, ki hűen állt mindig mellé,
De hangtalan a szívük mámor, s könnybe lábad a szemük fénye.
Körülötte az emberek, kik néznek, súgnak, suttognak,
De az ő szavuk csendes, szűk, mint árnyék a felkelő hajnakkal.
Születésnapja van ma az Úrnak, de nincs ki hangosan köszöntse,
S rájuk szóltak, hallgassanak, mert nem illik a nagy világ fényébe.
Otthon maradtak, mind magányban, a kívánság szívükben csendben él,
Az ajándékot lelki szemmel adják, bár nekik ez a sors nehéz.
Születésnapja van ma az Úrnak, ki hatalma lángjától vakítva néz,
De bennük csendes a dal, melynek szövege már régen elveszett.
Szomorkodnak, mert tiltva van, hogy köszöntsék őt, mint ember,
S szívük mélyén érzik, nem lesz jobb, csak mélyebb és sötétebb.
Születésnapja van ma az Úrnak, de ünneplés nincs, csak hallgatás,
Egy csendes, fájó emlék, melyben rejlik a hatalom igazsága.
Saját magukban ünnepelnek, a szívből jövő énekkel,
Bár tudják, mindez hiábavaló, mert a születésnap csak éjbe tévelyeg.
Születésnapja van ma az Úrnak, de csend van, csak csend és semmi több,
A szívükben szóló dallam, mely halkan, de örökké töretlenül szövődik.