Meglepő, de Csányi Sándor MLSZ-elnök a budapesti Európa-liga műsorfüzetében kifelejtette a felsorolásából, hogy a Puskás Arénában emeltek már magasba európai kupát. Ok, csak Szuperkupa volt, még 2020-ban, a covid-időszakban. Budapest beugró volt, más nem merte bevállalni a második hullám elején. Akkor harmadház volt csak engedélyezett, kevés emléket hagyott (a Bayern München hosszabbításban verte a Sevillát), talán ezért is hagyott ki Csányi memóriája.
A mostani már teltházas meccs, és olyan hangulatú, amilyet két csapat szurkolótábora még nem produkált a Puskásban. Ez aligha vigasztalja a Liszt Ferenc tér környékén élőket, akik a spanyolok helyett jobban jártak volna japán szurkolókkal, mert nemcsak a szemet szedték volna össze, de talán még bonsait is ültetnek. Az olaszok nem a belvárosban, hanem a Városligetben gyülekeztek, nem tudom, mennyire kell újra füvesíteni vagy még betonozni a Ligetet.
Elvileg 15-15 ezer jegyet kapott a Sevilla és a Roma is, ennél sokkal nagyobb volt a két tábor a stadionban. A rómaik lakták be hamarabb a Puskást, a hatórás kapunyitás után nem sokkal már sok ezren énekeltek bent. Az élőképük pedig így nézett ki.
A 7. döntőjét játszó Sevilla szurkolóinak van nagyobb rutinjuk, ők nem siettek. Amikor aztán mindkét tábor elfoglalta a helyét, nagyjából döntetlenre lehetett adni, hogy melyik örül szenvedélyesebben a sajátjaiknak és fütyüli ki önfeledten az ellenfelet, mintha ősi riválisok lennénk. A két csapat himnuszát pedig egészen hihetetlen erővel énekelték el, vagy próbálták megzavarni.
Fülsiketítő volt a zaj, a Roma szurkolói pedig pluszban azzal szórakoztak, hogy - a magyar biztonsági szolgálatot átverve - a stadionba tömegesen becsempészett fáklyákkal tesztelték a gyep hőállóságát. Sokkal több pirotechnikájuk volt, mint amennyit a meccs előtti hivatalos show-ban felhasználtak a rendezők, a pályán lángoló fáklyákért pedig a tűzoltók többet futottak, mint a meccsre melegítő játékosok.
A nagy sorozatok - vagy éppen azok lezárását - kedvelők két adatot hallhattak sokat. José Mourinho ötből öt európai kupadöntőt nyert meg eddig, kettőt a Portóval, egyet az Interrel, egyet a Manchesterrel és egyet tavaly a Romával. Igaz, hogy az csak a lesajnált Konferencia-liga volt, de olasz csapat ezelőtt jó régen, még 2010-ben nyert nemzetközi kupát, azt is Mourinhóval. Ez volt a BL-cím az Interrel.
Nem feltétlenül mutatja az olasz foci valódi erejét, de tény: mindhárom kupadöntőben van idén olasz csapat. (A Konferencia-ligában a Fiorentina a West Ham ellen játszik, az olasz házielődöntőt megnyerő Inter pedig a BL-ben Manchester Cityvel találkozik.) És talán a Roma esélyei tűntek a legjobbnak előzetesen a kupagyőzelemre.
Bár Mourinho mágiája éppen azon a Sevillán kellett volna fogjon, amelyiket mintha valami Európa-liga varázsitalban fürösztöttek volna meg. A spanyol csapat 2006-ban nyerte meg először az Európa-ligát, a következő évben megvédték a címüket, 2014-2016 között tripláztak, 2020-ban pedig hatodszor is elhódították a kupát. Idén úgy jutottak döntőbe, hogy kiesési gondjaik voltak a bajnokságban, az eddig kisebb spanyol csapatokban edzősködő José Luis Mendilibar rántotta össze őket. A korábbi 6 döntőjük mindegyikét megnyerték.
Velük szemben kellett valamit előhúznia Mourinhónak. A portugál már nem tartozik a legszűkebb edzői elitbe, de a jelek szerint a harmadik-második vonalban még bőven elég a tudása és a rutinja, a Romát felfelé húzza. A szurkolók pedig imádják. Amikor a kivetítőn mutatták, hogy megérkezett a csapat busza, az edzőt fogadta messze a legnagyobb ováció. (Ok, Francesco Totti már csak a szurkolói zónában játszott egy kicsit délután.)
Arra lehetett leginkább számítani, hogy Mourinho a buszkulcsot veszi majd elő és dobja el. Az kiderült már a Leverkusen elleni elődöntő visszavágóján, hogy Mourinhót továbbra sem viseli meg, ha egyáltalán nem támad a csapata, úgy hozták le azt a meccset egygólos előnnyel, hogy egyetlen lövésük volt, de az sem találta el a kaput.
Ehhez képest nagyon magabiztosan kezdett a Roma, nemcsak kézben tartották a meccset, de kifejezetten jól nézett ki, amit játszottak, miközben a Sevillánál nyomokban sem volt felfedezhető tudatosság. Az isteni Spinazolla már a 11. percben megszerezhette volna a vezetést, de egy szépen kijátszott helyzetben a kapust találta el. Ami nem ment ki, azt megoldotta Dybala a 35. percben, Mancini csodálatos kiugratása után.
A 40. percig minden ült, amit Mourinho eltervezett, a Sevilla ezután kezdett focizni. Rakitic távolról a lécet találta el egy lapos bombával.
A félidő végén beszorították a Romát. Ekkor még megúszták az olaszok, a második félidő elején már nem: Mancini öngóljával egyenlített a Sevilla.
Érett ez a gól, a sevillai szurkolók fehér fala pedig felrobbant.
És miközben nagyon szórakoztató volt nézni, hogyan osztja be Mourinho és segítője, hogyan pörögjön valamelyikőjük végig lényegében szélsőként az oldalvonalon vagy vitatkozzon a negyedik játékvezetővel, a legmókásabb mégis az volt, amikor Pellegrini a VAR-korában még mindig megpróbálta azt, hogy felrúgja magát az ellenfél 16-osán belül. Annyira átlátszó volt, hogy azonnal kapott egy sárgát. A VAR miatt később a bíró visszavont egy, a spanyoloknak befújt 11-est, Mourinho azonnal lapot reklamált színészkedés miatt.
A Sevilla kontrollálta már a második félidőt, de az egyenlítés után nem tudott komoly kárt tenni az olasz védelemben. Jött a hosszabbítás, kevés játékkal, sok ápolással, leketyegett.
A 11-eseknél a második körben a római Mancini belehibázott, a csapattársa, Ibanez is kihagyta. A Sevillában senki nem rontott addig, az argentin Montiel jött negyediknek, aki a vébédöntőben is győztes 11-est szerzett. Csigázta még egy kicsit az idegeket egy elrontott büntetővel, de a bíró megismételtette, mert a kapus elmozdult. Az újrázást belőtte, ezzel nyert a Sevilla, és hetedszer hódította el az Európa-ligát.
Ez volt Mourinho első veresége nemzetközi kupadöntőben, így csak egy 60 évesnek volt igazi ünnepe ma a Puskás VIP-ben. A portugál edző levette a nyakából az ezüstérmet és odadobta egy nézőnek.
Az MLSZ pedig 2026-ban már BL-döntőre pályázna.
Európa-liga, döntő:
Sevilla (spanyol)-AS Roma (olasz) 1-1 (0-1, 1-1, 1-1) - 11-esekkel 4-1
Puskás Aréna, 61 476 néző, v.: Anthony Taylor (angol)
gólszerzők: Mancini (55., öngól), illetve Dybala (35.)
sárga lap: Rakitic (65.), Lamela (109.), Jordan (121., pályán kívül), Montiel (124.), Ocampos (130.), illetve Matic (21.), Pellegrini (45.), Mancini (48.), Cristante (65.), Zeki Celik (74.), Zalewski (105.)
Sevilla: Bono - Jesús Navas (Montiel, 95.), Badé, Gudelj (Marcao, 128.), Alex Telles (Rekik, 95.) - Fernando (Jordan, 128.), Rakitic - Ocampos, Óliver Torres (Suso, a szünetben), Bryan Gil (Lamela, a szünetben) - en-Nesziri
AS Roma: Rui Patrício - Ibanez, Mancini, Smalling - Spinazzola (Llorente, a hosszabbítás szünetében), Cristante, Matic (Bove, 120.), Zeki Celik (Zalewski, a hosszabbítás előtt) - Pellegrini (El Shaarawy, a hosszabbítás szünetében), Abraham (Belotti, 75.), Dybala (Wijnaldum, 68.)