Roger Waters egykori Pink Floyd-basszusgitáros és -frontember balhéi minden jel szerint fokozták iránta az érdeklődést, olyannyira, hogy a Guardian kritikusa megnézte-meghallgatta a birminghami koncertjét, majd beszámolót is írt róla – ráadásul kifejezetten pozitívat.
A már hosszabb ideje Putyin-pártisággal vádolt Waters – akinek nem „kellően” ukránpárti véleménye miatt a lengyelországi koncertjeit már korábban lemondták – sztorija múlt héten vett újabb fordulatot, amikor is kiderült: a német rendőrség nyomozást indított ellene, miután némelyek arra lettek figyelmesek, hogy náci egyenruhára emlékeztető öltözéket viselt május 17-ei hangversenyén.
Watersen hosszú, fekete kabát és piros karszalag volt, továbbá „gépfegyverrel” is lövöldözött. A karszalagon fehér alapon két, egymást keresztező fekete kalapács volt látható, hasonló ahhoz, ami az 1982-es „A fal” című filmben is felbukkant. Ez a Pink Floyd azonos című albumán alapult, melynek egyik jelenetében a főszereplő rocksztár azt képzeli, hogy fasiszta gyűlésen szónokol.
A koncert közben elhunyt emberek neveit írták a kivetítőre, többek közt Anne Frankét, aki kamaszként halt meg egy náci haláltáborban. Az izraeli külügyminisztérium elítélte Waterst, mondván, megszentségtelenítette Anne Frank és hatmillió zsidó áldozat emlékét. Miután több zsidó szervezet is tiltakozni kezdett, Münchenben és Kölnben megpróbálták lemondani Waters fellépését, Frankfurtban pedig tüntetéseket szerveztek ellene.
Waters hiába tiltakozott, mondván, épphogy a nácizmus és az antiszemitizmus ellen foglal állást a szóban forgó eszközökkel is – mi több, évtizedek óta –, sokra nem jutott vele, igaz, a németországi fellépéseit így is meg tudta tartani
A Guardian szemleírója a birminghami koncerten azt tapasztalta, hogy a zenész a németek által kifogásolt eszközök-jelmezek egy részét mellőzte, nem volt sem náci egyenruha, sem Dávid-csillagos röptetett disznó – de a műsor ettől csak jobb lett.
A nyílt színi, azaz hangverseny közbeni politizálással viszont a legkevésbé sem hagyott fel Waters, ellenkezőleg, hosszú monológban bírálta a németeket, akik úgymond brutálisan bántak vele, valamint kiosztotta a brit sajtót is, amely szerinte a palesztin emberi jogok támogatása miatt próbálja őt tönkretenni. „Megpróbálnak eltörölni engem is, ahogy eltörölték Jeremy Corbynt és Julian Assange-ot – mondta a tömeg ovációja közepette. – De engem aztán rohadtul nem fognak eltörölni.”
A birgminghami műsorban előkerült a legtöbb watersi politikai topik, és Anne Frank sem maradt ki, ő most az iráni hatóságok által meggyilkolt Mahsza Aminivel és az 1979-ben egy londoni antirasszista tüntetésen megölt Blair Peachcsel szerepelt azonos kontextusban. A show háborúellenes, emberi jogi és antiimperialistra üzeneteket közvetített a Guardian szerint, melynek kritikusa egyfelől kevesellte az orosz–ukrán háborúra történő konkrét utalásokat, másfelől sokallotta az amerikaiakkal szembeni bírálatot.
„A politizáló Waters továbbra is sokakat fel fog dühíteni, de aki nem kíváncsi rá, az lemarad egy igazi látványosságról” – összegzett végül a szemleíró.