X., a Práter utcai általános iskola 4. F osztályának tanulója az első óra előtt odalépett a mindig csendes, visszahúzódó Z.-hez, majd derűs hangon azt mondta neki:
Nem vagyok ideges, fő a nyugalom.Majd becsengettek. Az első szünetben X. gyorsan megkereste a nála jó fejjel kisebb Z.-t, odaállt közvetlenül mellé, majd tárgyilagosan a fülébe súgta, hogy nem ideges és hogy fő a nyugalom. Ezt az életvezetési tanáccsal kombinált tényközlést a becsengetésig saccra kétszázszor ismételhette meg, miközben az arcán Mona Lisa-i félmosoly játszott. Z. egészen sokáig jól bírta, aztán 8 perc elteltével már valamivel kevésbé, ekkor idegesen elkezdett ki-be pakolni büszkeségébe, a matricákkal dúsan kidekorált fekete diplomatatáskába, de mázlijára nemsokára becsengettek.
A jelenség annyira elvarázsolt, hogy az összes szünetben X. nyomában maradtam, akit még soha nem láttam ennyire boldognak. Z. próbált eltűnni az udvaron, egyszer pedig a vécébe is bemenekült, de ő is érezte, hogy nincs menekvés. Pedig abban egész ügyes volt, hogy végig egy szót sem szólt, hátha X. megunja.
Z. egészen hihetetlen módon csak az utolsó szünetben omlott össze. Épp a tollait rendezgette remegő kézzel a fa tolltartójában, amikor minden átmenet nélkül felpattant és Tarzan-üvöltést hallatva két kézzel ügyetlenül mellbe taszította a tőle 30 centire elégedett félmosollyal nem vagyok idegesező X-et, aki azzal a lendülettel lekevert neki egy akkora pofont, hogy Z. feje egészen elnyaklott oldalra, aztán mosolyogva megkérdezte, hogy “mi van, ideges vagy?”, de olyan elégedett képpel, mintha Fenyő Miki most közölte volna vele, hogy a szülinapján a nappalijukban ad koncertet a Hungária. Aztán megfordult, elment és soha többé nem próbálkozott hasonlóval.
Orbán Viktor azonban nem unja meg soha.Aktuális áldozatai, a tanárok tüntetésén végig azon gondolkodtam, hogy meddig bírják a tanárok és a velük szolidáris diákok.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!