A drezdai Max Planck Molekuláris Sejtbiológiai és Genetikai Intézet kutatóinak sikerült feltámasztaniuk egy 46 ezer éve megfagyott férget. 46 ezer éve még a gyapjas mamutok, a kardfogú tigrisek és az óriásszarvasok is éltek. Meg ez a fonalféreg, amely egy korábban nem azonosított fajhoz tartozik, és ez idáig a talajszint alatt negyven méterrel volt befagyva a szibériai permafrosztban a kriptobiózis állapotában – vagyis a hideg hatására életjelenségei megszűntek, sejtszintű anyagcseréje leállt.
A kriptobiózis állapotába került organizmusok víz és oxigén nélkül is túlélnek, és ellenállnak a szélsőséges hőségnek, fagynak, valamint a rendkívül sós környezetnek is. „Élet és halál között lebegnek”, anyagcseréjük mérhetetlenné válik, magyarázta a CNN-nek Teymurar Kurzchalia, a Max Planck Intézet emeritus professzora, a kutatás egyik résztvevője, aki „nagy felfedezésnek” nevezte, hogy 46 ezer év után is sikerült feltámasztaniuk a tetszhalott fonalférget.
Öt éve az orosz A Talajtudomány Fiziokémiai és Biológiai Problémáinak Intézete kutatói fedeztek fel két fonalféregfajtát a szibériai permafrosztban. Az egyik kutató, Anasztaszja Satilovics két fonalférget szimplán rehidratálással feltámasztott, majd zsebre vágott száz fonalférget, amiket németországi kutatólaboratóriumokba vitt további vizsgálatokra.
A férgek feltámasztása után a kutatók radiokarbonos vizsgálatokat végeztek a mintában található növényi anyagokon, melyek alapján a minta korát 45839-47769 évesre becsülték. Ekkor még nem tudták, hogy eddig ismeretlen féregfajtákat fedeztek fel, azt csak a drezdai és kölni biológusok állapították most meg genetikai elemzéssel.
Vizsgálataik során azt is felfedezték, hogy a Panagrolaimus kolymaenis névre keresztelt fonalférgek egy, a tudományos kutatásokban gyakran tanulmányozott fonalféregfajtával, a Caenorhabditis elegansszal azonos „molekuláris eszközkészlettel” rendelkeznek, így képesek túlélni a kriptobiózist. Mindkét organizmus trehalózt, egy diszaharidot termel, feltevésük szerint ez segítheti az állatokat a túlélésben.
Philipp Schiffer, a Kölni Egyetem Zoológiai Intézetének csoportvezetője szerint ez rendkívüli felfedezés, mert a két faj közös őse több száz millió éve válhatott külön. Felfedezésüknek szerinte gyakorlati haszna is lehet, mert „talán lehetőséget teremt más fajok megmentésére, vagy arra, hogy hogyan kímélhetjük meg ezeket a jelenleg kialakuló extrém feltételek közt”. (Via CNN)