Célba vették az oroszok a Holdat
Egy Szojuz-2.1b hordozórakéta fedélzetén kilőtték a Hold felé a Luna-25 automatikus állomást pénteken a Moszkvától 5450 kilométerre keletre, a Vosztocsnij űrrepülőtérről. Ez az orosz holdkutatási program első küldetése. Az előző, Luna-24 állomás, amit még 1976-ban a Szovjetunióból bocsátottak fel, 170 grammnyi talajmintát hozott vissza a Földre.
A tervek szerint a Luna-25-é lesz az első leszállás a Hold déli pólusán, a Boguszlavszkij-krátertől északra, abban a régióban, ahová nem ér el a napfény. Korábban az összes állomás az egyenlítői zónában landolt. Az Európai Űrügynökség eredetileg azt tervezte, hogy a Pilot-D navigációs kamerát a Luna-25-re erősítve teszteli, de Oroszország ukrajnai inváziója után kiszállt a projektből.
Az oroszok leginkább azt akarják bebizonyítani, hogy a korábbi kudarcok ellenére Oroszország képes holdra szállási missziót indítani: A posztszovjet Oroszország két sikertelen missziót indított, a Mars-96-ot 1996-ban és a Phobos-Grunt-ot 2011-ben, de mindkettő a Csendes-óceánba zuhant.
Az oroszok utolsó sikeres küldetése a Holdon 1976-ban volt, amikor a Szovjetunió elindította a Luna 24 szondát, aminek sikerült leszállnia a Mare Crisium holdi síkságon, és olyan mintákat küldött vissza, amik a szovjet tudósok szerint víz jelenlétét mutatták a Holdon.
A Luna-25 állomás fő feladata szintén a Hold pólusközeli régiójában a talajösszetétel elemzése, víz jelenlétére vonatkozó hipotézisek megerősítése vagy cáfolása. Fúrószerkezete 40 centiméter mélyen hatol majd be a bolygó felszínébe. Az állomással a leszállás új technológiáját is kipróbálják.
A repülés normál program szerint négytől öt és fél napig tart. Az állomás három-hét napot tölt a nagyjából 100 kilométer magas Hold körüli pályán, hogy felkészüljön a puha leszállásra. Az orosz űrkutatók abban reménykednek, hogy hamarabb tudnak landolni, mint az indiaiak űrszondája, a Chandrayaan-3, ami a hét elején lépett Hold körüli pályára.
A Luna-25 szerkezete két fő részből áll:
- az alsó leszálló platformból
- és a felső műszerkonténerből.
Az állomás fedélzetén mintegy 31 kilogrammnyi tudományos berendezés található, amit a holdi regolit (törmelékes kőzetréteg) és az exoszféra tanulmányozására terveztek. Manipulátora a talaj feltárására és talajminta vételére képes. A tudományos munka időtartamát egy évre tervezték
A 2014 és 2022 óta tartó szankciók elvágták az orosz űrprogramot a nyugati technológiától és finanszírozástól. A 2019-es indítást azért nem tudott elindítani, mert a Roszkozmosz nem tudott nyugatról beszerezni egy leszállóradart.
Később megpróbálták házilag legyártani, majd arra jutottak, hogy nincs is rá szükség a küldetéshez. A 2022 utáni szankciók után pedig nem biztos, hogy a mostani küldetést képesek lennének újabb szondákat indítani. Ugyanakkor azt tervezik, hogy a 2027-ben indítani tervezett Luna-26, majd a későbbiekben a Luna-27 és Luna-28 állomások összetettebb tudományos feladatokat fognak ellátni. Az utolsó a Hold sarkvidéki anyagából hoz majd vissza mintát Földre. Az orosz űrhajósok holdra szállását 2030-ra ütemezte be a Roszkoszmosz. (Guardian/Reuters/MTI)