Mit kerestek ezek a furcsa kis autószörnyek az angol futballmeccseken?

Mi egyáltalán nem, de Angliában is csak az idősebb futballszurkolók emlékezhetnek arra a különös kisautóra, ami a hatvanas-hetvenes évek meccsközvetítéseinek állandó szereplője volt. Invacarnak hívták, olyan volt, mint nálunk a mozgássérülteknek gyártott csehszlovák Velorex, amiről Waszlavik László is kapta az egyik nevét.Tulajdonosaik általában a szögletzászlónál parkoltak Invacarjukkal, szakadó esőben járatták az ablaktörlőt, közben valami szörnyűséges szendvicset majszoltak – legalábbis sokan így emlékeznek a látványra.

Na de mit keresett az Invacar az angol meccseken, ha nálunk Velorexet egyáltalán nem lehetett a pálya szélén látni? Pedig ott voltak, íme:

Nos, a Velorexhez hasonlóan az Invacar is a második világháború utáni évek terméke, kereskedelmi lehetőséget láttak a frontról rokkantan hazaérkező katonákban. Nagy-Britanniában ezekért a járművekért fizetni sem kell, a kormány vette meg őket a gyártótól, és 1948-tól a hetvenes évekig ingyen osztogatta a fogyatékkal élőknek, akik között nem kevés futballszurkoló volt. Mivel akkoriban még egészen másképp néztek ki a stadionok, mint manapság, senkit sem zavartak ezek a furcsa járművek. Ráadásul mind állami tulajdonban volt, használóiknak vagy örököseiknek vissza kellett adniuk őket.

A még futó Invacarokat 2003-ban visszahívta a kormány, mert komoly biztonsági aggályok merültek fel velük kapcsolatoban, csoda persze, hogy akkoriban még egyáltalán futottak ezek a matuzsálemek, ha futottak egyáltalán.