Két futó hőgutát kapott a 10 ezer méteres síkfutás vasárnapi döntője után
2023 augusztus 21., 16:58
Mintha belopóztunk volna a Rose d’0rra, hogy fussunk 800 métert
Ha nem egy olyan délelőttön rendezik, amikor nincs hivatalos programja az atlétikai világbajnokságnak, hanem nézők előtt, akkor a legszórakoztatóbb eleme lett volna a vébének. Mármint úgy szórakoztató, ahogy a tehetségkutatók első körében elbukó tehetségteleneket imádják a nézők.
Versenyt rendeztek kedden délelőtt az újságíróknak a világbajnokságon. Szokás ez, nem a magyar szervezők találták ki. Elvileg 800 újságíró vesz részt a vébén, messze nem mindenki igényli a mozgást, pláne hőségben, végül 136-an álltak rajthoz.
Miközben ez rutin a nagy versenyeken, itthon azért kicsit más hangulatot ad az egésznek, hogy a 250 milliárdos vadonatúj stadionban rendezik. Vagyis fejenként majdnem 26 ezer forintot tettünk bele. Persze, vissza lehetett volna utasítani a lehetőséget, de legalább a saját 26 ezremből valamennyit le akartam mozogni a gyémántberakásos aranystadionban. Olyan, mintha a Rose d'Orról el lehetne hozni ajándékba egy zsebtükröt.
Mi a nagy szám a budapesti stadionban? Olyan borítást használnak, amilyet Magyarországon máshol még nem. Vagyis nemcsak attól különleges a talaj, hogy nincsenek a futópályát felpúposító gyökerek vagy például folytonossági hiány. Nem az itthon jól ismert rekortán van a stadionban, hanem az olasz Mondo speciális borítása, amit már legyártva hoznak ide és ragasztanak fel.
A futás iránt egyáltalán nem érdeklődő olvasók nyilván már idáig sem jutottak el, aki szokott mozogni, annak egy érzékletes leírás a világbajnoki érmes Baji Balázstól: ez a borítás puhának tűnik, mégsem lassú. És ha nem is vihetem haza a magam részét belőle, amatőr futóként érdekelt, hogy hogyan gyorsít a világ leggyorsabbnak mondott talaja.
Fontos: tök amatőr futó vagyok, 7 éve futottam az első félmaratonomat, 12-ig jutottam mostanáig. A legjobb időm félmaratonon 1:44.41, 10 kilométeren 45.44. Arról viszont fogalmam sincs, hogy mennyi a legjobb időm 800 méteren, pedig ez volt a táv, és rá is kérdeztek. Számoltam, beírtam 3 perc 50 másodpercet, abból nem lehet baj.
Rögtön két erős élmény ért a pályára lépve. Tényleg baromi jó futni ezen a borításon. A sebességét a bemelegítésnél nem érezni, a kényelmességét igen.
A másik, hogy pokoli meleg van a kör azon felén, amit nem takar árnyék. 10 óra után jártunk ekkor. Szerdán nem sokkal későbbre voltak kiírva a női 5000 méter előfutamai, aztán végül a programot módosítva inkább átrakták este 7-re. Vasárnap a 10 ezer méteres döntőben ketten hőgutát kaptak, pedig az este fél hétkor volt. Na de, az 25 kör, ez meg csak 2. És hát a tempó.
Szóval, pár nap után az ember nézőként hozzászokik, hogy milyen sebességgel közlekednek a pokoli melegben a futók. Nemcsak a 100-as sprinterek, hanem a 10 ezresek is. És akkor lejönnek mozogni a pályára, akik közvetítik őket.
Az ember tűzzön ki célokat maga elé: a 800 méteres világcsúcsot a kenyai David Rudisha tartja, 1:40,91-gyel. A londoni olimpián futotta, 2012-ben. Éppen itt az ideje átadni a múltnak. Ha az nem jön össze, a magyar rekordot Kazi Tamás tartja 1:45.47-tel, az sem mai, 2013-as. Ezek alapján valójában még 800 méternél is hosszabb ideig tart a bemelegítés, mint maga a verseny.
link
Forrás
A médiafutam - meglepetés, mert eddig csak a Gripenek késtek a megnyitóról -, késve indul, aztán befut a Youhuu, de ahogy láttam, most nem fogdosott senkit. 11 futamot rendeztek, én a negyedikben indultam, ebben 13-an álltunk rajthoz. A kanyar után már beljebb lehet sorolni a kijelölt sávból a pálya közepe felé, ami rövidíti a távot, de fogalmam sem volt, hogy hol van a jelzés, volt fehér csík, zöld csík, aztán megint fehér, közben elrohant mellettem valaki, de tudtam, hogy majd kifullad a második körben, persze nem fulladt ki, aztán megelőzött még valakit, aki megelőzte, aki megelőzött, majd lesprintelt egy srác a végén, de lehet, hogy ezt csak képzeltem, mert már vége is volt. Mint később kiderült, a végén mindegyik futamnak volt díjátadója, a listával a kezében az egyik szervező beazonosított, engem is odahívott, hogy álljak fel a minipódium harmadik helyére. A SEIKO-tól egy japán lány és egy magas férfi gratulált.
Klassz volt, na. A pályáról lesétálva mondta a telexes Fehér János, hogy nicsak, itt van egy világcsúcstartó, ő is a nyakába akasztott akkreditációs lapról szúrta ki a nevét: bizonyos David Rudisha. És akkor esett le, hogy nekem a 800 méter világcsúcstartója gratulált 5 perccel korábban. Rudisháról vannak nem túl jó hírek is, eléggé amoritizálja magát, volt autóbalesete, busszal ütközött frontálisan, túlélt egy repülőgép-szerencsétlenséget is.
Most mondhatnám, hogy megdicsért, hogy klasszul futottam, de nyilván esze ágában sem volt.
2:51.76-ot futottam, ami - a hőség ellenére, de a borításnak köszönhetően - sokkal gyorsabb volt, mint amire számítottam. A kitűzött céltól némileg elmaradtam, éppen Rudisha szeme láttára: mindössze két kör alatt több mint 70 másodperccel maradtam el a világcsúcstól. Ha három kör lett volna, abban már lekörözve utolért volna Rudisha. Nem a mostani, de a csúcsformában lévő.
A versenyben voltak bámulatosan gyors újságírók is, bár utólag megnézve kiderült, hogy Guillaume Laurent svácji, Peter Kovac szlovák, Kyle Merber pedig amerikai szinten volt értékelhető atléta. Arra a többi 69 újságíróra, aki szintén gyorsabb volt nálam, már kevés ilyen magyarázat van.
Szintén utólag derült ki, ahogy az időket nézegettem, hogy nem harmadik, hanem - ahogy emlékeztem -, negyedik lettem a saját futamomban. Jeleztem a szervezőknek, viszem vissza a jutalomként kapott Seiko ébresztőt.
De most már tényleg ne derüljön ki, hogy nem is Rudisha gratulált.
