Mint a vadnyugaton: segítséget kérsz egy erre szakosodott Facebook-csoportban? Tuti kinyírnak!
A gyerekem születése utáni időszak finoman fogalmazva sem volt életem legboldogabbika. A legdurvább járványlezárás idején jártunk, a védőnő telefonon szakértette meg a hasfájást, a gyerekorvoshoz csak akkor mehettünk be, ha oltást kapott (és utána tiplizni is kellett kifelé), de még a családtagjainkat is csak szórványosan láttuk, szigorúan a biztonság kedvéért.
A világom totálisan beszűkült, fogalmam sem volt, honnan kéne segítséget kérni, ha volt szabad két percem az éjszakai hasfájós etapok között, kétségbeesetten túrtam az internetet, hogy találjak megoldást a problémákra. Így léptem be néhány anyacsoportba is a Facebookon. Bár ne tettem volna. Ezeknek a csoportoknak ugyebár az lenne a lényege, hogy hasonló élethelyzetben lévő emberek egymást támogassák, tanácsokkal segítsék. Ehhez képest az egész időszakból csak annyira emlékszem, hogy elkezdtem magam még rosszabbul érezni, mert bármilyen kérdéssel kapcsolatban kerestem válaszokat, csak egyre bizonytalanabb, szorongóbb lettem. Néhány példa, amire emlékszem:
Az újságírásnak hatása van.
Támogasd a munkánkat, csatlakozz a Körhöz, hogy elérd az exkluzív tartalmainkat!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!