Nem csak a független, a kőszínházakat is megviseli a kormány kultúrpolitikája, a szűklátókörűség nem csak a NER-re jellemző, és groteszk, hogy a mostani kulturális vezetők szidják a hajdani elvtársakat, miközben ugyanolyan rendszert építenek - mondta a Forbesnak adott interjúban Mácsai Pál, az Örkény Színházat az indulás óta vezető színész-rendező.
Az Örkénynek a 2022/23-as évadban csak öt bemutatója volt a szokásos 6-8 premier helyett, mert nincs pénz. Ezért, és a támogatások hiánya miatt kényszerülnek a kőszínházak is a jegyárak emelésére: már tízezer forint körül mozog a belépők ára.
Mácsai szerint viszont a magyarok nem csak ezért járnak keveset színházba, hanem mert az emberek világérzékelése átcsúszott a képernyőkre, és mert Magyarországon a színházi nyelv kevésbé kísérletező, a hagyományok és a kultúrpolitikai szűklátókörűség miatt,
ami „nem csak a NER-re jellemző: [...] több előző kormányzat sem értette, miért van égető szükség kísérleti, független színházi terepre”. A színész szerint ha az underground vagy független színházakat lenézi a kormány, „ha egy előadás nem valósul meg, ha életpályák nem indulhatnak el, az utóbb jóvátehetetlen”, mert a színház nem olyan, mint például a festészet, amit az utókor ettől függetlenül fogyasztani és értékelni tud.
„Azelőtt szeretnénk befejezni, hogy ez elkezdene látszani a művészeti munkánkon, kollégáink mentális és fizikai egészségén. A jelenlegi helyzet emberileg és szakmailag is fenntarthatatlan” – írják.
Lakatos Péter, az Átrium Színházat üzemeltető cég egyik tulajdonosa nemrég egy másik Forbes-interjúban bírálta a Mácsait és az Örkényt, amiért befogadja a bezárásra készülő színház társulatának egyik előadását - és learatja a babérokat, miután a produkció elkészültét már kifizette más. Mácsai szerint viszont ez nem kisajátítás, hanem szolidaritás.
„Nem pusztán én ajánlottam ezt fel, hanem az Örkény társulata. [...] Mi nem inkubátorház vagyunk, a mi gesztusunk a szolidaritás kinyilvánítása”,reagált.
A színész az interjúban arról is beszél, hogy ha ő lenne a kultuszminiszter, a színjátszás iskolai tantárgy lenne, mert ott az emberek jelen időben, egymásra figyelve cserélnek gondolatokat és érzelmeket, és dolgoznak fel irodalmi szövegeket.
Ehelyett a színjátszás „szabad és kíváncsi formáinak fojtogatása” zajlik, szerinte „ groteszk, ahogy az egyébként sebesen cserélődő kultúrkorifeusok szidják a hajdani elvtársakat, miközben ugyanúgy működnek, ahogy ők”.
Ehhez azt tette még hozzá, hogy
„Sajnos ki lehet mondani, hogy az elmúlt száz évben ami fontos és maradandó a magyar művészetben, az majdnem mind «annak ellenére» jött létre. Most is létre fog jönni, de jobb lenne, ha az «annakellenéreségnek» vége lenne. Nekünk gazdagabb, áradóbb kultúránk lehetne”.
Hogyan kerül a kiskunfélegyházi Bethlen utcába Margaréta infánsnő? És egy oroszlán a pesti gangra? A száz éve született festő, Mácsai István életművét bemutató kiállításon két fia, Mácsai Pál és János vezette körbe a vendégeket.
Apjuk, a 100 éve született festő, Mácsai István életművét bemutató, „Elmozdul a fal!” című kiállításon a színházigazgató és testvére, Mácsai János zenetörténész tartott tárlatvezetést, ami olyan volt, mintha a családi asztalhoz ültünk volna. Mi is ott voltunk, és itt írtunk róla.