Szijjártó Péter nemrég Törökországban járt, ahol segített üzleti partnert találni Mészáros Lőrincnek, de adott egy közepesen érdekes interjút is a Bloombergnek. Ebben az orosz-magyar kapcsolatok fejlesztéséért „Barátságért” érdemrenddel kitüntetett külügyminiszter azt a benyomást kelti, mintha nem is tetszene neki annyira, hogy az oroszoktól függ a magyar energiaellátás.
Idézem a hivatalos magyar fordítást:
„Mennyire fontosak a kapcsolataik Oroszországgal?
Szijjártó: Nézze…
Mennyire elengedhetetlen?
Szijjártó: Nézze, számunkra ez nagyon fontos és elengedhetetlen. Miért? Mert az energiaimportunk nagy része Oroszországból származik. Most felteheti a kérdést, hogy miért? Ez egy politikai döntés? Nem. Ez a politikai ízlésünket tükrözi? Nem, akkor miért? A fizika miatt. Az energiaellátás egy fizikai kérdés. Ehhez szükség van forrásra és csővezetékre. Ha a kettő közül legalább az egyiket kihagyod, akkor véged, sehol sem vagy. Ha pedig megszakítjuk az energiakapcsolatunkat az oroszokkal, akkor fizikai értelemben a jelenlegi infrastruktúra nem elegendő az ország ellátásához.”
Aztán tovább fejtegeti: „Mondok egy példát. Ha elvágjuk a kőolajvezetéket például Oroszországból, akkor marad a Horvátországon áthaladó vezeték, amelynek sokkal kisebb a kapacitása, és nem tudna ellátni minket és Szlovákiát sem, amelyet most szintén Oroszország lát el. Mit tettek a horvátok? Ahelyett, hogy növelték volna a kapacitást, megemelték a tranzitdíjat. Így lehetetlenné tették számunkra azt, hogy legalább a reményünk megmaradjon a diverzifikációra. Ugyanez a helyzet a gázzal. Ha leállítjuk a szállítást a Török Áramlat gázvezetéken, akkor a többi bejövő vezeték nem tud ellátni minket. Ez ilyen egyszerű. Nem is beszélve a nukleáris projektünkről. Tehát amikor azokról a területekről van szó, amelyeket nem érintenek a szankciók, normális módon folytatjuk az együttműködést, mert ez a mi nemzeti érdekünk.”
Ha valaki ennél kicsit árnyaltabban akarná megérteni a helyzetet, annak ajánlanék két cikket: