„Nagyon rossz érzés, ha az ember elveszti a gyökereit, ilyenkor azt éli meg, hogy nincs visszaút. Nem látom, mit kell ahhoz kitalálni, hogy egy ötlet vagy egy forgatókönyv támogatva legyen, illetve amiről azt gondolom, talán támogatnák, azt a filmet nem feltétlen szeretném megcsinálni. Az etikai szempontjaim szerint önmagában sérti a művészet szabadságát, hogy elkezdem a gondolkodásomat kontrollálni és úgy deformálni, hogy mi felelhet meg az államnak, mi kaphat pénzt, ezzel ismerem el, legalizálom ezt a rendszert” – mondta a hvg-nek adott interjújában Mundruczó Kornél rendező, producer, színész, aki most Berlinben él, és akinek cége, a Proton Cinema támogatásával készült el Reisz Gábor Velencében díjazott filmje, a Magyarázat mindenre.

Mundruczó elmondta, hogy az elmúlt években jó pár ötletét mesélte el állandó producerének, Petrányi Viktóriának, aki mindig azt mondta, inkább meg se próbáljanak pályázni, mert óriási munka beadni a papírokat, pénzbe is kerül, és „úgyse megy át”.

Beszélt arról, hogy bár ő szerencsés helyzetben van, mert „nagyon sok munka árán” talán talál máshonnan finanszírozást, de ettől még hiányzik neki, hogy Magyarországon csináljon rendszeresen filmet és színházat. „Hiányzik, mert ezek a gyökereim.”

A megjegyzésre, hogy Magyarországon tulajdonképpen egy mentsvár a Proton Cinema, Mundruczó azt mondta, „ellenszélben” teremtették, és „önmagában is csoda volt, hogy túlélt”. Szerinte „ez annak köszönhető, hogy az újszerű gondolatnak megvoltak a gyökerei”. Úgy fogalmazott, hogy „a gazdasági szempontok nem nőhetik túl azt, hogy tegyünk a közért, próbáljuk meg kinyitni és jobb hellyé tenni az országot”.

„Évek óta befektetünk pénzt időt, energiát, és nagyon örülünk annak, hogy most a Magyarázat mindenre című filmünk áttört egy falat” – mondta a rendező, aki hozzátette, nagy dolog, hogy Reisz Gábor mikro költésgvetésből készít közönségsikert, és hogy ez a bevétel visszafordítható a következő munkájába, „de ez, mint üzletág nem tud nyereséges lenni”.

A kérdésre, hogy soha nem fordult-e meg a fejében, hogy dacból itthagyja-e ezt az egészet, Mundruczó azt válaszolta:

„Nem. Én magyar vagyok, abból vagyok összerakva, a gondolkodásom is ehhez a régióhoz köt. A hozzám legközelebb álló munkák is ide kötnek, a színházban és filmben is. Ha ezt elhagynám, egy olyan erős kasztráció lenne, amit nem bírok felvállalni. Ez alkati dolog, megértem, ha valaki meg tudja tenni. De olyan is van, aki külföldön nem tud csinálni semmit. Én valahol a kettő között vagyok.”