A CIA-akció, amit lefújtak, mégis megváltoztatta a világot
2017 augusztus 16., 16:37
Először ismerte el a CIA, hogy nem volt demokratikus lépés 1953-ban puccsal megdönteni Irán miniszterelnökét
Biztos sokan látták a 2012-es Argo című Oscar-díjas filmet Ben Affleck főszereplésével. Valós eseményeken alapul: Az iráni forradalom során kibontakozó túszdrámában a CIA egy szokatlan, bravúros húzással forgatócsoportnak álcázva a korábban megostromolt nagykövetségének munkatársait, kimenekíti őket az országból. Erről az akcióról, mármint a való életben zajlott túszmentésről szól a CIA legújabb podcastja. Az amerikai titkosszolgálatnak ugyanis van egy podcast-sorozata, Langley Files címen fut, egykori és jelenlegi hírszerzők mondják el a CIA történetét bennük, itt lehet meghallgatni a részeket.
Az Argo-akcióról is derülnek ki újdonságok a részből. Például most először mondták el például, hogy Ed Johnsonnak hívták a másik tisztet, aki Teheránba utazott azzal a Antonio „Tony" Mendezzel, akit Affleck alakít a filmben. De ez a podcast adás mégsem ezért szól nagyot.
A túszmentésről két részben beszélnek és másodikban, amúgy mellékesen, egy nagyon fontos párbeszéd zajlik le. A podcast házigazdája maga Walter Trosin, a szervezet szóvivője, aki pedig egy CIA-történésszel, Brent Geary-vel beszélget. Ők ketten szóba hozzák az 1953-as iráni puccsot is. Ennek kapcsán Trosin megjegyzi, hogy az ügynökség történetében a titkos tevékenységek többsége a nép által választott kormányokat támogatta.
„El kell ismernünk azonban, hogy ez tehát egy igazán jelentős kivétel ez alól a szabály alól" - mondja Trosin az 1953-as puccsról. Mire Geary azt feleli: "Valóban, ez az egyik kivétel."Az ‘53-as puccs és a 70-es, 80-as évek fordulóján lezajlott iráni forradalom és benne a túszdráma ugyanis szorosan összefüggenek. Az ajatollahot Irán élére ültető forradalmat és a zsigeri Amerika-gyűlöletet megmagyarázza mindaz, ami 1953-ban történt.
Hogy egészen pontosan mi történt, arra most nem térnék ki hosszan, szerencsére megírtuk már az igazi kémhistóriákat idéző történetet 2017-ben ebben a cikkben. 6 éve ugyanis az amerikai külügyminisztérium nyilvánosságra hozott dokumentumokat – köztük CIA iratokat is – amelyekből kirajzolódott a puccs története. Az ügynökség meg akart szabadulni az olajbizniszt államosító és ezzel brit és amerikai érdeket sértő Mohamed Moszadeg iráni miniszterelnöktől. Oda küldtek egy agilis ügynököt, aki tömegek lefizetésével, titkosszolgálati trükkök alkalmazásával, Moszadeg megvezetésével, kezdeti kudarcok után végül elérte, hogy a demokratikusan megválasztott vezetőt háziőrizetbe zárják és az ország irányítását átvegye az a Mohammad Reza sah, aki aztán 25 évig tartó diktatúrát rendezett be, míg el nem zavarták a forradalom során.
Az Amerikai Egyesült Államok különböző potentátjai már korábban is elismerték, hogy az 1953-as puccsban nem jártak el helyesen. Először Madeleine Albright akkori külügyminiszter 2000-ben elismerte az USA „jelentős szerepét" az eseményekben. Barack Obama elnök 2009-ben Kairóban úgy jellemezte a CIA akcióját, hogy az „egy demokratikusan megválasztott iráni kormány megdöntéséhez" vezetett. És ahogy írtuk, 2017-ben a külügy nyilvánosságra hozta az iratoknak azt a részét, ami az ő gondozásukban volt. A vitából azonban nagyrészt hiányzott maga a CIA. És bizonyos értelemben hiányozni is fog a számvetés továbbra is.
„Téves azt sugallni, hogy magát a puccsműveletet teljes mértékben feloldották a titkosítás alól. Távolról sem" - mondta Malcolm Byrne, a Nemzetbiztonsági Archívum munkatársa az AP-nek a 2017-es dokumentumokról. „Az akták fontos részeit még mindig visszatartják, ami csak hozzájárul a közvélemény zavarához, és bátorítja a mítoszteremtést az USA szerepéről, jóval a tények után."