Sokakat ért meglepetésként, hogy az október 15-ei lengyel választáson az ellenzék legyőzte a 8 éve kormányzó ultrakonzervatív Jog és Igazságosságot (PiS). A gyorselemzések a nagyvárosi szavazók és a fiatalok hatékony mobilizációjából vezették le a sikert, de az eredmények alaposabb vizsgálata után kiderült, ennél komplexebb a kép.

Mozgósítás

A PiS tudta, hogy győzelmét hagyományos hátországa, a legkisebb települések választói biztosíthatják, így igyekezett a mobilizációt több módszerrel is segíteni. Például új szavazóhelyiségeket létesített számos kis faluban, ezzel is segítve a választókat, hogy ne kelljen sokat utazniuk, ha voksolni akarnak.

A kistelepülési mobilizáció volt a célja a választás napjára kiírt „négynemes népszavazásnak” is. A PiS abban bízott, hogy a magyar mintára, álkérdésekből összeállított referendum mozgósítja vidéki, konzervatív szavazóit.

Az eredmény nem is maradt el, a kistelepüléseken látványosan nőtt a választói részvétel, 25 százalékkal lett magasabb, mint négy évvel korábban. A növekedésből viszont az ellenzéki pártok profitáltak, a PiS nem tudott érdemben új szavazókat szerezni. A PiS 2019-ben 43,59 százalékot ért el a választáson, idén 35,38-at, vagyis 8,21 százalékkal csökkent a támogatottsága.

A párt az összes településtípusban rosszabb eredményt ért el, mint négy éve. Országos eredményének visszaeséséért viszont elsősorban nem a nagyvárosi számai voltak a felelősek. A párt eredményét a legjobban a 20 ezer főnél kisebb településeken nyújtott teljesítménye rontotta, 5,85 százalékkal. Ráadásul ebből 3,12 százalék a PiS legerősebb terepén, a falvakban jött össze. A párt még így is dominálta ezt a választói szegmenst, de eredménye 56-ról 45 százalékra esett.