Az eltűnt túró nyomában

Túrórudit vásárolt a csajom. Oda se nézve rakta a kosárba a hatos pakkot, mint oly sokan előtte, hogy pár óra elteltével velejéig felháborodva közölje: valami egészen undorító dolgot vett véletlenül. Felajzva néztem meg, hogy mi az. Már a neve izgalomba hozta a bennem nem is olyan mélyre temetett szemétevőt:

Pöttyös Rudikornis

Akkor még nem igazán értettem, hogy a logója miért egy arcát szégyenében eltakaró egyszarvú.

A csomagolást feltépve azt a gasztrokulturális megállapítást tettem, hogy a fehér csokiba burkolt Túró Rudi pont úgy néz ki, mint egy hullaszínű bajor minikolbász.

Aztán beleharaptam és visszakerültem gyerekkoromba. De nem csak úgy általában a gyerekkoromba, hanem azon belül is hétévesen a József körúti, ötödik emeleti lakás fürdőszobájába, ahol minden reggel és lefekvés előtt bűnös szenvedélynek hódoltam. Lecsavartam a Blendi gyerekfogkrém kupakját, majd emberes adag kiköpöttrágó-ízű fogkrémet nyomtam a számba, aztán megettem és eltrippelgettem kicsit a jóérzés és a hányinger váltakozó hullámain, majd kamuból a fogkefére is nyomtam kicsit és gyorsan lesikáltam a fogaimat.

Enyhén öklendezve merültem fel egy pillanatra a múlt mélységes mély kútjából és ránéztem az éppen leharapott rudivégre. A rudi belseje kék volt, mint a festett nefelejcsek a nagyanyámék porcelán nászbilijén, a közepében pirosas folttal.

Ekkor újra visszazuhantam Blendi, az űrből támadó gonosz Korksz halálsugarait a fogaival visszaverő hód világába.

A Pöttyös márka ízmérnőkeinek gourmet éttermek konyháin kellene dolgozniuk: ha hihetünk a csomagolásnak, fehér csoki, természetes spirulinaalga-kivonat és málna-gránátalma töltelék keverésével sikerült tökéletesen rekonstruálniuk egy kommunista gyerekfogkrém ízét. Pont a héten kóstoltunk egy cikk miatt Uj Péterrel egy japán leveskellékekből, ilyen-olyan dashikból és tonhalpehelyből összeállított, mégis bajaihalászlé-ízű extrém fogást. Sehol se volt ehhez képest!

Az utolsó rudit most, ennek a cikknek a szombati befejezéséhez ettem meg az előbb. Szédülök, mint Puja Frigyes a betonkeverőben, ez azért erős vállalás volt éhgyomorra. De nem baj, pár csomag Rudkornissal most már kihúzom addig, míg piacra nem dobják az Amo szappan- az Impulse dezodor- és a harmadosztályú MÁV-vagon nyákásra izzadt műbőrhuzata-ízű rudikat.