„Egy laudáció a személyt értékeli, az életútját, munkásságát ismertesse, ne pedig azt a helyzetet, amiben a laudált személy éppen most belegabalyodott. Ím, az élet nagy dramaturg. A Nemzeti Múzeumban rendezett kiállítás miatt L. Simon Lászlót följelentették és visszhangos huzavona után munkáltatója november 6-án azonnali hatállyal menesztette a múzeum éléről. Szelíden vagy indulattal mondják, mondom magam is, L. Simon László túltolta a biciklit. De ez az én biciklim is. Egy kétharmados keresztény konzervatív kulturális, politikai erőtér biciklije. Ezt fölöslegesen ne tologassa senki, mert erre vár az ügyeletes, pökhendi médiafalka, és édelegve dagonyázik és fröcsköl a mocsárban” - kezdte a Magyar Művészeti Akadémia új tagja, L. Simon László laudációjat Lezsák Sándor fideszes képviselő, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja.

A laudációval fel lett adva a lecke L. Simonnak, aki Művészi szabadság és intézményi autonómia címmel tartott székfoglaló előadást. A témaválasztás különösen érdekes annak fényében, hogy Csák János kulturális miniszter a Nemzeti Múzeum egyik kiállításán szereplő három kép, és az azok körüli huzavona miatt rúgta ki L. Simont. Még jó, hogy autóval hoztak, és nem biciklivel jöttem, mondta Lezsáknak a volt főigazgató, aki kivételesen megírta előre a szöveget, mert mint mondta, az első sorban ülő Kubatov Gábor, a Fidesz pártelnöke és Nagy János, a Miniszterelnöki Programirodát vezető államtitkár előtt összeszedett akart lenni. (A nézők között ott volt Schmidt Mária és Ungár Péter is.)

L. Simon rögtön lábjegyzetekkel kezdett. Mivel nem politikai nagygyűlésen, hanem a művészet szentélyében tart előadást, megígérte, hogy nem fog politizálni, és egyszer sem fogja kimondani a kultúráért felelős miniszter nevét. Szerinte mindennek - ez alatt a „keresés, vesztés, megőrzés, eldobás, szaggatás, megvarrás, hallgatás, szólás” értendő - megvan a maga ideje, és azt mondta,

szeretettel gondol azokra a pályatársaira, akik egy váratlan miniszteri megbeszélés miatt nem tudtak elmenni előadására.

A művészi szabadság kérdése régóta foglalkoztatja, már tavasszal tudta, hogy székfoglalóján erről fog beszélni. „Az elmúlt időszakban velem történtek nyilván más fénytörésbe helyezik a témát, mégsem dughatom be azt a hétköznapi politikai viták dögkútjába. Ám úgy sem tehetek, mintha személyes sorsuk alakulása nem adna sajátságos fénytörést a témaválasztásnak” - mondta, és előadása néhány kiszólást tekintve megmaradt az esszé keretei között.