Henry Kissinger halála után a hírek egy része arról szólt: 100 éves korában meghalt az elmúlt évszázad egyik legnagyobb hatású diplomatája, a világtörténelmi jelentőségű, Nobel-békedíjas politikus, tanácsadó és történész. Állam- és kormányfők búcsúztak tőle, történelmi súlyához mérten.

Az értékelések másik része viszont azt emelte ki: meghalt egy háborús bűnös, aki a világ legkülönfélébb részein lezajlott tragédiák, háborúk és tömeggyilkosságok felelőse. A terror elleni háború hatásairól könyvet író amerikai újságíró, Spencer Ackerman ezzel a címmel közölte nekrológját a Rolling Stone magazinban:a háborús bűnös, akit imádott az amerikai elit, végre meghalt. Az interneten pedig újra pörögni kezdett Anthony Bourdain világjáró sztárséf elsőre meghökkentőnek tűnő idézete a kétezres évekből, ami így szól:

„Ha eljutsz Kambodzsába, utána puszta kézzel agyon akarod verni Henry Kissingert. … Ha megnézed, mit művelt ott, soha többé nem fogod megérteni, miért nem Milosevics mellett ül Hágában.”

Bourdain dühéhez persze hozzájárult az is, hogy Kissinger egész életét nemcsak egyszerűen köztiszteletben álló emberként, de egyfajta politikai szupersztárként töltötte, akinek nem igazán kellett szembenéznie tetteinek tragikus következményeivel.