Az ukrajnai kisebbségekre vonatkozó joganyagban láthatóan nehezen igazodik el a magyar nyilvánosság. Már az sem mindig világos, mi az, hogy „oktatási törvény”,„nyelvtörvény”, „kisebbségi törvény”.
Az ukrán társadalom etnikai összetétele Közép- és Kelet-Európára jellemzőnek tekinthető, ahol a különböző etnikai csoportok sok évszázadon keresztül keveredtek, és meglehetősen nagy kisebbségi csoportok jöttek létre az első világháború után alakult új nemzetállamokban. A mai Ukrajna területén az egyértelmű ukrán többség mellett több kisebbség is évszázadok óta egyazon területen és többé-kevésbé tömbben él, a 100 ezret meghaladó kisebbségek közül a moldovánok, bolgárok, magyarok és románok. Két másik etnikai csoport, a lengyelek és a zsidók történelmileg lényegesen nagyobb közösségeket alkottak, de a számuk drasztikusan csökkent az évszázadok folyamán a deportálások, etnikai tisztogatások és az elvándorlás következtében.
Ugyanakkor az egykori Szovjetunió több népcsoportja, különösen az oroszoké, jelentősen megnövekedett a szovjet rezsim által támogatott migráció következtében, hátrahagyva ezenkívül a posztszovjet államokban, így Ukrajnában is a tituláris nemzet nagyarányú nyelvi és kulturális oroszosítását.
Sokan látták úgy már az 1990-es években, hogy az orosz és az ukrán nyelv közötti választás két politikai és kulturális sarkalatos vonalat szimbolizál: az Oroszországhoz, illetve Európához és a Nyugathoz való tartozást.
Az eddigi egyetlen, 2001-es népszámlálás szerint Ukrajna lakosságának 96,42 százaléka tartozik valamely szláv etnikumhoz. A 2021/2022-es tanévben a 13 991 iskola közül 874-ben (az összes iskola 6,25 százalékában) oktattak nemzetiségi nyelven vagy két, illetve több nyelven. A 2016/2017-es tanévben összesen 98 iskolában folyt magyar nyelven oktatás: ebből 71 volt magyar tannyelvű, további 27 iskolában működtek magyar nyelven is oktató osztályok, a 2021/2022-es tanévben ugyanilyen besorolásban: 73 és 27 volt ez a szám.
A Szovjetunió felbomlását megelőző időszak emelkedő nemzeti érzülete az ukrán társadalomban lényegesen alábbhagyott a függetlenség elnyerése után, aminek legfőbb okozója a gazdasági összeomlás volt. Ezzel a problémával minden utódállamnak meg kellett küzdenie, és ennek a kezelési módjai eredményezték a különböző állammodelleket is. Az ukrán gazdaság egészen az ezredfordulóig évről évre zsugorodott, és csak az ezredforduló után fordult meg a tendencia. A 2004-es narancsos forradalommal (első Majdan), még inkább a 2013/14-es méltóság forradalmával (második Majdan) a társadalmi nyomás kikényszerítette a határozott választást a szuverén, nemzetállami Ukrajna létét burkoltan, majd egyre nyilvánvalóbban kétségbe vonó Oroszország és az Európai Unióval azonosított Európa között.
A nehézségek ellenére a korai jogalkotás széles demokratikus alapokra helyezkedett. Az 1992-ben elfogadott első kisebbségi törvény széles körű jogokat biztosított, és nem tett különbséget az egyes kisebbségek között. Ezzel szemben az 1996-ban elfogadott alkotmány két kisebbségi kategóriát sorolt fel, az őslakos népeket és a nemzeti kisebbségeket, jogmegkülönböztetés és e kategóriák definiálása nélkül.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült. A TEFI közép- és kelet-európai független kiadók együttműködése, amelynek keretében a közép-európai régió biztonságával kapcsolatos kérdéseket járjuk körbe. A projekt célja, hogy elősegítse a tudásmegosztást az európai sajtóban, és hozzájáruljon egy ellenállóbb európai demokráciához.
A Magyar Jeti Zrt. partnerei a projektben: Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia).
A partnerség közös, angol nyelvű honlapja az alábbi linken érhető el: https://easternfrontier.eu/
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.