A 10 500 forintos extra tál ékessége Hamvas Béla redőzött homloka, amit egy kevés pörköltmaradék, némi szottyadt krumpli és pár darab zöldpaprika társaságában szervíroznak

Állok a Vörösmarty téren, és egy kissé túlárazottnak tűnő sárkányhányást bámulok.

Abból gondolom, hogy sárkányé lehet, mert ki más tudná leharapni egy ember fejét, majd egy átzabált és átmulatott éjszaka romjaival együtt beleköpni azt egy műanyag tányérba. A műanyag tányér, amit bámulok, a karácsonyi vásár egyik konyhasátrának üvegpultjában várja azt az orálisan fixált külföldit, aki majd megvásárolja.

Az emberfej az angol nyelvű felirat szerint valójában marhapofából készült, ami hagyományos angol nyelven „beef cheek” lenne, de itt vendéglátósul ”beef ceek”’-nek írták. Ezzel csak az a baj – ha baj ez egyáltalán –, hogy a kézzel írt felirat sokkal inkább olvasható „beef cock”-nak, ami viszont marhafaszt jelent.

Ennek fényében mondjuk nem is meglepő, hogy minimum 10 ezer forintba kerül. Minimum, mert nem biztos, hogy csak ennyi az ára, hiszen a kiírt szám ugyanúgy olvasható 20 000-nek és 80 000-nek is. Márpedig ebben a vásárban mindkét lehetőség abszolúte életszerű lenne.

Jelentős részben ezért is vagyok itt. Mármint azért jöttem el, mert a budapestiek kevés élő népszokásának egyike a hömbörgés azoknak a belvárosi karácsonyi vásároknak a kajaárain, amelyekbe amúgy eszükbe sem jutott volna elmenni. A főváros empatikus lakói egyszerűen nem tudják megunni a szörnyülködést azon, hogy valaki más rohadt sokat fizet valami undorító, kormosra sütött, olajtól csöpögő dologért.

Az idei belvárosi karácsonyi vásárokban mondjuk eleve nem is nehéz a kajára koncentrálni. A tárgyak árusítását ugyanis látványosan elengedték, főleg a Vörösmarty téren. Itt szinte csak jelzésszerűen jelennek meg azok a speciálisan magyar árucikkek, amik kizárólag karácsonyi vásárok kontextusában léteznek, máskor és máshol véletlenül sem. Úgy is, mint:

• angyalfejű kerámiaharang
• bármi szaruból
• herevédőt formázó, élénk színű bőr pénztárca
• mázas cserép házikó
• élénk rágógumiszínűre festett nyúlszőr fülvédő
• élénk rágógumiszínűre festett usanka
• bőrszalaglábú mázas kerámia kaméleon
• NER-es vállalkozó orrú, vízpárát lövellő sárkány

• kávés-kecsketejes kézműves szappan
• kolbászhússal megtöltött, ökölnyi malacka, amit azonban nem bélbe vagy műbélbe, hanem textilbe töltöttek, ezért úgy néz ki, mintha darált húst nyomnál a zoknidba, aztán eladnád egy hülye németnek tízezerért (amennyibe a cucc ténylegesen kerül)

Egyetlen olyan érdekes tárgyat láttam, amit el tudtam volna képzelni ajándékba bárkinek, a fából faragott sütinyomót, de ez is csak annak jó, akinek estikefixált szerettei vannak, amihez rohanó világunkban, valljuk be, elég nagy mázli kell.

De az első percek enyhe meglepettsége után a legkevésbé sem hiányoltam az ajándéktárgyakat.

A vásár egyik kajaügyi újítása ugyanis rádöbbentett arra, hogy a belvárosi karácsonyi vásár nem visszataszító, büdös zsírt verejtékező borzalom, ahogy eddig életemben – tévesen! – hittem. Hanem cselesen megkonstruált mestermű, az egyik legjobb dolog a városban, ami azzal okoz boldogságot Budapest szabadelvű, progresszív és nacionalista lakóinak egyaránt, hogy leleplezi azt a Nagy Hazugságot, amit külföldinek szokás nevezni.Lássuk először is, mi ez az újítás, ami nyomaiban korábban is megjelent már ugyan, de 2023-ban uralta csak el igazán a Vörösmarty tér és a Bazilika előtti Szent István tér büfésátrait!