• Meglepetésszerű győzelmet aratott a bevándorlásellenes Geert Wilders Szabadságpártja a hollandiai parlamenti választásokon.
• Az amszterdami Vrije Universiteiten antropológiát és történelmet tanító, 15 éve Hollandiában élő Nyíri Pált, a budapesti Társadalomtudományi Kutatóközpont vendégkutatóját kérdeztük a választás utáni tapasztalatairól.
• Az egyetem a választás másnapján közleményben igyekezett megnyugtatni a bevándorló hátterű diákokat: a Vrije Universiteit – bármilyen kormány is alakuljon Hollandiában – kiáll a sokszínűség mellett.
• Európa, akárcsak Magyarország, a differenciális kirekesztés felé halad, vagyis: jöjjenek a vendégmunkások, de állampolgárságot nem kapnak.
• Ennek a politikának egyelőre van elég munkaerőforrása, ha a Fülöp-szigetek bedugul, majd jönnek Bangladesből.
• Még nem tudni, hogy a fehér Hollandia utáni vágyakozásuk vagy az olcsó ingatlanárak miatt telepedtek le hollandok ezrei kis magyar falvakban.

– Tizenöt éve tanít Hollandiában. A mindennapi életben hogyan találkozik a bevándorlás kérdésével?

– Elsősorban úgy, hogy láthatóan tényleg sok a nem holland eredetű ember. Az összes holland egyetemhez képest a miénken a legmagasabb, 15 százalékos a nem európai származású holland diákok aránya. Ez éppen a sikeres integráció bizonyítéka: ugyan még mindig alacsonyabb az arányuk, mint a társadalom egészében, de sokan köztük az elsők a családban, akik felsőfokú végzettséget szereznek.

– Miért pont a Vrije Universiteiten ilyen magas a bevándorló hátterű fiatalok aránya?

– Ez eredetileg keresztény egyetem volt, bár ennek a protestáns szellemnek már nincs sok jele. Az anekdota szerint a muzulmán szülők szívesebben adják a gyermekeiket egy eredetileg konzervatívabb intézménybe. Mi az Amszterdami Egyetemmel versenyzünk. Nekik rosszabb hírük van a konzervatívabb muzulmán hátterűek körében, az egyetem a város központjában van, a vörös lámpás negyed és a hasismúzeum mellett, a hagyományai is balosabbak, anarchistábbak.

– Több évtizede kutatja a kínai migrációt. Honnan jött ez a terület?

– Egy véletlennek köszönhetem. Eredetileg kémiát tanultam az Egyesült Államokban, PhD-znem kellett volna belőle. 1990-et írtunk, a laborban ott volt egy csomó kínai. Érdeklődni kezdtem irántuk. A látszólag homogén Magyarországról nézve azonban nemcsak a kínaiak voltak érdekesek, hanem maga a migráció is. Elkezdtem kínaiul tanulni, végül otthagytam a kémiai programot, és Ázsia-kutatási mesterképzésre jelentkeztem. Ösztöndíjra volt szükségem, ehhez publikáció kellett. 1991 nyarán hazajöttem, és a Külügyminisztérium lapjába írtam egy cikket a magyarországi kínaiakról, akikről addig senki sem írt. Ez volt az első cikkem.

– Hogyan sikerült a magyarországi kínaiakkal kapcsolatba kerülnie? Azt szokták róluk mondani, hogy zárt, nehezen megközelíthető világ az övék.

– Milyen érdekes, hogy mennyire nem változnak a sztereotípiák. Először is kell tudni egy kicsit kínaiul. Elmentem az újpesti Csavargyár utcai régi munkásszállóra, ahol kérdezősködtem az egyesületükről, kerestem a vezetőjét. Az első ember, akihez odamentem, mutatott egy másikat. Tessék, ő az. Örültek, hogy van valaki, aki magyarul és angolul is beszél, tud segíteni nekik az ügyes-bajos dolgaik elintézésében. Hamarosan az egyesület tanácsadója lettem. Így kezdődött.

– Lát-e bármilyen kapcsolódást kutatási területe és aközött, ami Hollandiában történik? A Szabad Európának adott tavalyi interjújában arról beszélt, hogy a migráció nem feltétlenül gyengíti az anyaországhoz fűződő kapcsolatot. Nem lehet, hogy pont ezt nem nézték jó szemmel a hollandok milliói, és kötöttek ki Wilders mellett?