A Külügyminisztérium szerint bőven elég, ha egy újságíró Facebookon megnézheti Szijjártó sajtótájékoztatóját

Szijjártó Péter külügyminiszter soha nem titkolta, mit gondol a nyugati sajtóról és annak szabadságáról. Az Európai Parlamentben például 2018-ban ezt mondta:

„Önök azt állítják a jelentésben, hogy Magyarországon nincsen médiaszabadság, pedig sokkal jobb a helyzet, mint néhány nyugat-európai országban.”

És bár Szijjártó tényleg nem győzi hajtogatni, hogy a sajtószabadság virágzik Magyarországon, nekünk majdnem fél év kellett, hogy megtudjuk: a magyar Külügyminisztérium hogyan is értelmezi az újságírók munkáját, és milyen lehetőséget biztosít arra, hogy Szijjártót kérdezni lehessen. A végül megszült válasz valóban messze van attól, amit Nyugaton a sajtóról gondolnak.

Csak egy abszurd kérdés

De egy kicsit vissza kell lépnünk az időben, egészen július 6-áig. Kormányinfó volt aznap. Ez maradt mostanra az egyetlen olyan fórum, ahol a független sajtó képviselői – ha nem is mindenki – még viszonylag rendszeresen kérdezhetnek személyesen egy kormánytagot.

Nem sokkal voltunk túl a – most már köztudottan súlyos következményekkel járó, szárba szökkenésekor váratlan izgalmakat hozó – Prigozsin-felkelésen. Az egyik kérdésünk erre vonatkozott. Szijjártó Péter külügyminiszter azt nyilatkozta a pár órás lázadás után, hogy a felkelés alatt folyamatosan kapcsolatban volt a barátjának tartott orosz kollégájával és a háborúban csendestárs Fehéroroszország külügyminiszterével.

A kérdésünk mindössze az volt, hogy

„Szijjártó Péter megosztotta-e az orosz és fehérorosz minisztertől kapott információkat a szövetséges kollégáival is?”

Elsőre talán abszurdnak tűnik a kérdés egy olyan háborús helyzetben, amikor két erős tömb – a NATO és az EU – szemben áll egy szomszédos országot tankokkal lerohanó agresszorral. Magyarország pedig saját választása alapján tagja ennek a két erős tömbnek. De Gulyás Gergely a kormányinfón nem azt válaszolta, hogy nem is érti a felvetést, hiszen nyilvánvalóan haladéktalanul megosztunk minden releváns információt a szövetségeseinkkel, itt a NATO-ra és az EU-ra gondolva, ahogy tőlük is megkapjuk ugyanezt.

Gulyás ehelyett ezt a tanácsot adta:

„A külügyminisztert javaslom megkérdezni. (…) Rendszeresen tart sajtótájékoztatókat, ahol – ha jól követem a sajtót – rendszeresen kérdeznek is a jelenlévők. Tehát Szijjártó Pétert sok mindennel meg lehet vádolni, de azzal, hogy elmenekülne a sajtó elől, ezzel nem.”

Ennél a pontnál kezdődött a féléves, meglehetősen egyoldalú kommunikációnk a Külügyminisztériummal, aminek a vége az újságírók munkájának újraértelmezése lett.