Valami van az internettel: egyre kevesebb az olyan felület, ahol jól tudom érezni magam. Ez persze első ránézésre csak klasszikus öregedős nyavalygás, naná, hogy az internet sokkal jobb volt akkor, amikor még fiatalabb voltam, és minden sokkal szórakoztatóbbnak tűnt.
De, és ez fontos de; azért itt nem csak az én személyes hogylétemről lehet szó. Az elmúlt években ugyanis egymást érték az elemzések és a cikkek arról, hogy az internetnek az a formája, amit (minden, jelentős hibája ellenére) megszerettünk vagy legalábbis megszoktunk, odalenni látszik.
Arról, hogy mi nem stimmel, nagyon könnyű példákat hozni: próbáld ki a legegyszerűbb keresést a Google-ban, és percekig turkálhatsz a szponzorált találatok között, mire talán találsz valami használhatót. Menj fel valamelyik felületre, ami eredetileg azért jött létre, hogy ott a barátaiddal tarthasd a kapcsolatot, és posztjaik helyett özönleni fognak rád a kéretlen „ajánlott” posztok és reklámok (Magyarországon még rosszabb a helyzet, hiszen itt az állampárt-közeli szervezetek józan ésszel felfoghatatlan mennyiségű pénzt költenek el arra, hogy az uszító/primitív üzeneteik a lehető legtöbb magyar felhasználó Facebook- vagy Insta-feedjében feltűnjenek.)
És a sort még hosszan lehetne folytatni. Az internetnek ez a közösségi-jellegű verziója, amit a kétezres években belaktunk, kimerülni látszik. Az internet hanyatlásának bejelentése persze egyidős az internettel, sok éve cikkeznek már a net haláláról, létezik az elmélet arról, hogy már meg is halt, és számtalan, egykor népszerű felület zárt be az elmúlt években, de rögtön jöttek helyettük újak is. Mégis, az idei év valahogy vízválasztónak tűnik.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!