A davosi világgazdasági fórumon előadást tartott Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is (portrénkat itt olvashatja róla). A minisztérium erről szóló közleményéből kiderül, hogy a beszéde gazdaságpolitikai szempontból nem volt túlságosan érdekes, alapvetően két panelt emlegetett.

Ezek egyikét régóta hangoztatja a kormány – keleti nyitás, legyünk a keleti és nyugati gazdasági hatalmas találkozási pontja –, a másikat pedig néhány hete kezdte el mondogatni (január első hetében volt is belőle egymással szembebeszélés): hagyjunk fel a szigorú költségvetési politikával, engedjük szabadon a hiányt és az államadósságot, ahogyan az Egyesült Államok és Kína is teszi. Ez utóbbit európai uniós és magyar viszonylatban is érti – persze nem mellékes, hogy ők 3,45-5,5 százalék közötti alapkamatok idején adósodnak vagy adósodhatnának el, míg az MNB-alapkamat 10,75 százalék.

De sokkal érdekesebb volt két kijelentése. Ez:

„Magyarország megtanulta, hogy tartós gazdasági fejlődést és békét a kölcsönös tiszteleten alapuló nemzetközi kapcsolatok hozhatnak.”

Ami a reptérre menet talán erről az óriásplakátról jutott eszébe:

A másik:

„az ázsiai országok, különösen Kína, rendkívül jól reagáltak a közelmúlt globális kihívásaira”.

Hogy milyen jól reagál a gazdasági lassulás és az egyre súlyosabb demográfiai problémák jelentette kihívásokra a kínai párt- és állami vezetés, arról a Válasz Online-on nemrég hosszabb interjút olvashattunk (a rövid válasz: idegesen és nem túl jól), de figyelemreméltó a Kínát ért gazdasági és demográfiai kihívások témában a Reutersnek ez a két nappal ezelőtti cikke, vagy, hogy ne csak a haldokló nyugatot majmoljuk, az Aljazeera.com-nak ez az írása a legutóbbi kínai GDP-adatról, amelyben a kínai ingatlanpiacról indult hatalmas adósságokról, a fiatalok rekordszintű munkanélküliségéről és a globális lassulásról is szó van.