• Nagy Márton 2020-ig a Magyar Nemzeti Bank alelnöke volt. Miután szembe került Orbán egykori kedvencével, a miniszterelnököt azóta többször élesen kritizáló Matolcsy György jegybankelnökkel, hamarosan miniszterelnöki megbízott lett.
• A 2022-es választások után ő kapta a gazdaságfejlesztési miniszteri posztot, hasonló célokkal, amikkel Matolcsy nemzetgazdasági miniszter lett 2010-ben.
• A gazdaságpolitikában gyorsan frontot nyitott egykori jegybanki mentorával és az ősfideszes Varga Mihály pénzügyminiszterrel szemben is.
• A 2023 végéig eltelt másfél évben folyamatosan erősítette pozícióit, területeket szerzett mások mellett Rogán Antaltól és Szijjártótól is, a gazdasági kabinet élén is ő váltotta Vargát.
• Mi a Nagy Márton-jelenség titka, léphet-e ugyanabba a folyóba kétszer is Orbán Viktor?

„Az Orbán rendben van, azt csinálja, amit mondok.”

Nagy Márton nemzetgazdasági – idén januárig gazdaságfejlesztési – miniszter a kollégái előtt többször hangoztatta ezt, mióta 2022-ben a kormány tagja. A kijelentés azoknak aligha meglepő, akik Nagyot régebbről, az MNB-ből ismerik. Amíg ugyanis a jegybankban, ahol 2020 tavaszáig alelnök volt, el nem veszítette Matolcsy György elnök bizalmát, akkori kollégáinak azt emlegette időről időre, hogy „a Matolcsy rendben van, azt csinálja, amit mondok.”

Kívülről nézve egyébként úgy tűnhet, hogy Orbán sok szempontból tényleg azt csinálja, amit Nagy Márton mond. A 2020-2022 között miniszterelnöki megbízottként a Miniszterelnökségen dolgozó, majd a 2022-es parlamenti választás után a kormányba bekerülő Nagy ugyanis másfél év alatt igencsak kinőtte magát a magyar gazdaságpolitika passzátszelét fúvó szürke eminenciás szerepköréből (hogy a 2017-es, még a lap kormánypártivá átállítása előtti indexes Nagy Márton-portré címét ideidézzük). Amikor kormánytag lett, a gazdaságpolitika addigi Varga Mihály-Matolcsy György szembenállásába hamarosan egy új frontot vitt be, hogy aztán 2023 végére mindkét ellenfelét felőrölje, és mára a magyar gazdaságirányítás megkerülhetetlen szereplőjévé váljon.

„Ha egy londoni vagy amerikai befektetőt megkérdeznénk, hogy kinek a szava számít, azt mondaná, a Nagy Mártoné, nem mintha érdekelné őket a magyar gazdaságpolitika irányítói közül bárkinek a szava” – mondta egy piaci elemző, amikor a Nagy Márton-jelenségről beszélgettünk. (Ahogyan valamennyi beszélgetőpartnerünk, más elemzők, kutatóintézetek munkatársai vagy politikaközeli szereplők, ő is a neve elhallgatását kérte; emellett interjút kértünk a két minisztertől, de a tárcák még csak nem is válaszoltak a megkereséseinkre.) Szerinte „mára a napnál is világosabb, hogy Varga Mihály, ha csak ideiglenesen is, de megint kiesett a pikszisből, egy egyszerű végrehajtó lett, akinek az a dolga, hogy a költségvetés úgy-ahogy rendben legyen, és az adósságkezelő vezetőjével gondoskodjon az ország finanszírozásáról”.

De hogyan jutottunk el ide, hogyan ívelhetett fel ilyen, még a minisztereivel szívesen sakkozó, közéletben nem vagy kevéssé ismert szereplőket is bátran kipróbáló Orbán rendszerében is szokatlanul gyorsan és magasra a kívülről, fideszes hátszél nélkül érkezett Nagy Márton? Milyen jelei voltak ennek, mit csinál nagyon jól, meddig tarthat a tündöklése, és mi okozhatja a bukását? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ.