De gustibus non est disputandum, mondta egyszer egy okos ember. Azaz az ízlésről nem lehet vitatkozni. Erről persze lehetne vitatkozni. Ahogy arról is, hogy ha már a Berzsenyi Dániel középiskolai kollégiumi szavalóversenyre feladott – maradjunk annyiban, hogy – naiv hangvételű, esztétikai minőségével kisebb botrányt kavaró versről a szervezők megállapították, hogy mégsem az lesz az ideális választás a magyar nyelv ápolására, akkor miért éppen amellett a Berzsenyi mellett döntöttek, amelyben ilyen sorok követik egymást hosszadalmasan:

„Jer te, ki a szép genfi tavat s szép genfi virulmányt
Olly eleven szinnel festéd, s Eratódnak ölében
A roppant Bernhárd farain múlatni szerettél,
Jer, nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja
Tükrözetén reszket, s mikor a hold fénnye alatt ég!”Kihívásnak kihívás. A dalszerző Ákos esztétikája juthat most eszünkbe, aki az 2022-es MCC fesztiválon adott hangot a nyelvileg felújított darabok elleni ellenszenvének. Szerinte a modernizált darabokkal lenézik a fiatalokat, azzal, hogy „úgyse tudnák megérteni. [Ezért] először újrafordítják, meg aktualizálják, és addig csonkolják a nyelvet, hogy egy torz marad.”„Legyaluljuk neked a Csomolugmát, ahelyett, hogy olyan tüdőt adnánk, amivel megmászhatnád.”Az eredetileg feladott vers Samu Violetta – írói nevén Violet C. Landers – Így halnak meg a rózsák című költeménye volt. Ezt Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke szúrta ki, és ki tudja, neki szól-e az új szövegválasztás:

„Itt a sárga mező s kiterűlt láp terjed előnkbe,
Hol dús búzakalász hullámos tengere játszik,
S a barnult arató víg dal közt hosszu kepét rak.”