Február 16-án összeállt hat abúzust túlélő névvel és arccal, hogy megjavítsák a gyermekvédelmi rendszert. Az Országos Közös Akarat nevű szervezettel közösen kedden tartották meg az első kerekasztal-beszélgetést, amelyre civil szervezeteket, szakembereket, áldozatok hívtak meg.

A kerekasztal beszélgetésen a szűk határidő ellenére rengetegen vettek részt, körülbelül 80-an voltak jelen, köztük sok áldozat, de jelen volt Simkó Edit és Törley Kata felmondott tanárok is. A sajtótájékoztatón felszólalt:

• a Nem félünk! csoport egyik tagja, Pető Attila, akinek bántalmazási ügyéről már sokat írtunk,
• Herczog Mária szociológus,
• Kiss Gergő, az Egységes Diákfront elnökségi tagja,
• Pion István, költő, újságíró, a Nem félünk! csoport egyik tagja,
• és Szilágyi Kitti óvodapedagógus, a Civil Bázis tagja.

A kerekasztal célját Szilágyi Kitti foglalta össze: elmondta, hogy azért szerettek volna összefogni, hogy felhívják a figyelmet a problémákra, hogy aztán ezek mentén tudjanak a döntéshozók új jogszabályokat, törvényeket alkotni a gyerekek védelme érdekében.

Pion István azt mondta, hogy az elmúlt kétórás beszélgetés során azt tapasztalta, hogy a helyzet súlyos és aggasztó, de ezt tapasztalta az elmúlt hetekben is, és nem csak ő, hanem a társadalom is.

„Legalulról kell elkezdeni ezt munkát, és ez a munka nálunk, érintetteknél kezdődik, és a gyerekeknél folytatódik” - mondta. Szerinte a gyermekvédelem kapcsán nemzeti konszenzusra van szükség, ez az út azonban hosszú lesz, de ez az egyetlen esély a változásra.

Herczog Mária a program szakértőjeként volt jelen, elmondása szerint nagy meglepetések nem derültek ki ezen a kerekasztalon, hiszen évek óta a szemünk előtt lévő problémákról van szó. A cél inkább az volt, hogy ezeket a problémákat rendszerezzék területenként, hogy a döntéshozók is tisztábban láthassanak.

A 444 kérdésére azt mondta, hogy konkrétumként merült fel például, hogy legyen gyerekköltségvetés, hogy a kormányzat és a társadalom is világosan lássa, hogy mennyi pénzt, hol és milyen formában költenek a gyerekekre. A beszélgetésen abban is egyetértés volt, hogy integrált megközelítést kell alkalmazni, hogy a laikusok, gyerekek és családok is azonos nyelvet beszéljenek, ők is elmondhassák, mire van szükségük.

A beszélgetések során az is kiderült, hogy egyáltalán nem csak az intézményi szintű gyermekvédelemmel kell foglalkozni, hanem az elsődleges az alapellátás helyreállítása, a megelőzés és a korai támogatás a fontos, hogy minden gyereknek ugyanolyan jogai és lehetőségei legyenek az egyéni szükségleteikhez mérten. Amíg az alapellátás nincs rendben, addig a gyermekvédelemben sem tudnak változást elérni. Szintén fontos faktorként merült fel az oktatás helyzete és a szegénység is.

A beszélgetésen az is kérdésként merült fel, hogy egyáltalán a társadalom tisztában van-e a bántalmazás fogalmával. Herczog Mária szerint külföldön már bevett gyakorlat, hogy a közlekedési eszközökön, intézményekben folyamatosan tájékoztatják az állampolgárokat, hogy hova fordulhatnak, ha baj történik. Ez itthon is nagyon fontos lenne. Szerinte ebbe az egyeztetési folyamatba nagyon fontos lenne gyerek és szülőcsoportokat is bevonni, rájuk is vonatkozik a „semmit rólunk, nélkülünk” elv.

„Alapvetően most az volt a cél, hogy a meglévő tudást összeszedjük, tudva, hogy ez nem feltétlen lesz elég. Azt nem tudjuk megmondani, hogy mindez meddig fog tartani, nem tudjuk mikor lesznek eredmények. De most az alapoktól minden egyes részterületet átfésülünk” - mondta Pion István.

Herczog Mária szerint ez egy fantasztikus lehetőség egy tragikus esemény apropóján, hogy elinduljon a társadalmi párbeszéd, a közösségi részvétel egy olyan kérdésben, ami mindenkit érint. Pető Attila többször is hangsúlyozta, hogy először a szakemberekkel, áldozatokkal akartak beszélni a témában, és csak a második körben tervezik bevonni a politikai pártokat. Pető egyben fel is szólította a pártokat, hogy legyenek addig türelemmel, mert nagyon fontos párbeszédek zajlanak, és hozzanak létre gyermekvédelmi munkacsoportokat.