Pető Attila ügye 20 éve zajlik, 7 éve a nyilvánosság előtt, de ennek a történetnek az egyik – a bírósági – szakasza most lezárul.

A gyerekkorában egy katolikus pap által molesztált férfi 2019-ben sokadszorra is megpróbált információkat kapni az esztergomi érsekség vezetőitől, akik válasz helyett az „isteni jog védelmében” feljelentették zaklatásért. Bár végül Erdő Péter bíboros is elismerte, hogy Petőnek köszönettel tartozik az egyház, amiért jelentette a zaklatást, ami sok más áldozat előállásához és az elkövető kizárásához vezetett, a beosztottjai nemcsak a kommunikációtól zárkóztak el, hanem attól is, hogy az ügy dokumentációját megosszák az érintettel. A két feljelentő közül közben Snell György segédpüspök koronavírusban elhunyt, míg Süllei László helynök, Erdő Péter jobbkeze a tárgyaláson kérte, hogy mentsék fel Petőt, és egyben ő maga is elismerte, hogy követtek el hibákat az eljárásaik során.

Az ily módon abszurddá váló per viszont ment tovább, a részletekre itt nem térünk ki, többször tudósítottunk róla. Aki ezekről lemaradt, annak talán a Süllei és Pető szembesítését hozó tárgyalással érdemes kezdenie. Erről készült ez a videónk is:

link Forrás

A bíróság februárban másodfokon is kimondta, hogy Pető háborgatta a két egyházi vezetőt, akiket főleg telefonon próbált elérni, és két rendbeli zaklatás miatt megrovásban részesítették. Ennek gyakorlati következménye nincs, de szimbolikus jelentése van: az első áldozatot, aki névvel vállalta, hogy egy pap gyerekkorában molesztálta, zaklatónak minősítették. Pető ezért vette fontolóra, hogy az évek óta tartó, megterhelő jogi procedúrát végigviszi. De a 444-nek küldött nyilatkozata szerint most letett erről:

„Hosszas gondolkozás után úgy döntöttem, hogy nem viszem tovább a Kúriára a bíróságon zajló zaklatási ügyemet. Az elmúlt hónapok megerősítettek abban, hogy ezt a küzdelmet nem a bírósági tárgyalótermekben kell megnyernem, ugyanis a társadalmi megítélése az ügyemnek lényegesebb. Az elmúlt hónapok üzenetei, támogatásai megerősítettek abban, hogy ez a kiállás nem volt hiábavaló. Csak remélni tudom, hogy a Magyar Katolikus Egyház elöljárói idővel belátják tévedéseiket, szembe mernek nézni a múltjukkal, és ezt követően biztosítanak számunkra egy szerethetőbb, biztonságosabb, megbízhatóbb közösséget.”

Tabuk dőltek meg

A Helsinki Bizottság ügyvédje, Ivány Borbála emlékeztetett, hogy Pető tulajdonképpen minden feltűnés nélkül, könnyen elengedhette volna az ügyet, ha elfogadta volna az ügyészség által a nyomozás során ajánlott megrovást, vagy később a meghallgatása nélkül a bíróság által hozott büntetővégzést, amelyben próbára bocsátották. Mindennapjait nem érintették volna ezek a szankciók. „Attila azonban harcolt, és tenni akart azért, hogy az őt molesztáló, a katolikus egyház sajátos hozzáállását kihasználó pap ügye ne maradjon titokban a nyilvánosság előtt, az egyház felelősséget vállaljon. Ez végül megtörtént. A per teret adott arra, hogy tabuk dőljenek meg.”

A Magyar Helsinki Bizottság azért vállalta az ügyét, mert segítséget akart nyújtani egy fontos társadalmi kérdésben, a hatalom elnyomásával szemben kiálló ember küzdelmében. „A per és a tárgyalások adta nyilvánosság megmutatta, hogy van eszköz, hogy a sérelmet szenvedett ember nyomást helyezzen a mulasztó szervezetre, még akkor is, ha az hatalmas erőfölényben van” – írta Ivány a 444 kérdésére.

A bíróság a döntésében nem vette figyelembe a kontextust, figyelmen kívül hagyta, hogy mi volt Pető valós motivációja, kellő érzékenység nélkül ítélte meg az ügyet, állítja a Helsinki ügyvédje. „Mi azért is képviseltük Attilát, mert vele együtt hittünk az igazában. Nemcsak abban, hogy nem lehet annyiban hagyni, ha egy pap kihasznál egy gyereket, és az intézmény eltussolja az ügyet, hanem abban is, hogy Attila igazságkeresése nem bűncselekmény.”

Videónk az ítélethirdetésről:

link Forrás

A Helsinki Bizottság életében is mérföldkő volt az ügy, mert „megcserélődött a szokásos eszköztár: ezúttal a jog helyett a nyilvánosság eszköze volt nagyobb hatással arra, hogy rendszerszintű változáshoz járuljunk hozzá. Ezt csak úgy érhettük el, hogy Attila vállalta a nevét és az arcát, és rendszeresen hírt adtunk az ügyről. Képzeljük el, ha csendben lefolyik a büntetőeljárás, és felmentik a vád alól: ezzel képesek lettünk volna változást elérni?”

Így viszont a nyilvánosság előtt zajló tárgyalások hatására társadalmi párbeszéd indulhatott a témáról, több fontos műsor szólt az ügyről, és a magyarországi katolikus egyházban is történtek fontos változások. Ivány szerint „a szexuális bántalmazást elszenvedők kevésbé érezték magukat elszigetelve, tudták, nincsenek magukra hagyva. Ha a bíróság valóban igazságot szolgáltatott volna Attilának, és megállapította volna, hogy ártatlan, az sem lett volna önmagában elegendő a változáshoz, más túlélőknek nem biztos, hogy elégtételt jelentett volna.”

A kérdésre, hogy szerinte lett volna-e értelme a Kúrián a másodfokú ítélet felülvizsgálatát kérni, Pető védője azt válaszolta, a további bírósági eljárások – különösen az azok jelentette megterheléssel arányban – már nem járultak volna hozzá érdemben a céljaik eléréséhez, és „arra sem lehetett számítani, hogy a felsőbb hazai bíróságok előtt más tartalmú döntés születne majd”.

Az érsekség nem reagál

Már a februári ítélethirdetés után megkérdeztem az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyét, hogy kívánják-e kommentálni bármilyen formában a Pető-ügyet, tekintve, hogy Süllei László érseki helynök az érsekség „nevében és képviseletében” tette meg az ügyet elindító feljelentést. Azt is megkérdeztem, hogy tervezi-e a érsekség átadni Pető Attilának az őt érintő vizsgálat dokumentációját, vagy legalább annak számára fontos részeit, ha már a Válasz Online újságírójának úgyis átadták az anyagot. Süllei Lászlót is kértem, hogy írja le, számára mik az ügy tanulságai, és hogyan látja benne a saját szerepét. Se februárban, se októberben, a megismételt kérdésre sem reagált se Süllei, se az érsekség.

Ezzel a hallgatással és elzárkózással szemben a héten újra megerősítést nyert, hogy a katolikus egyház egyik fő küldetésének tartja, hogy figyelje és segítse az olyan embereket, mint Pető Attila. Az egyház jövőjéről szóló, legmagasabb szintű tanácskozáson magyar elöljárók is aláírták a világ minden katolikusának címzett levelet, amely konkrétan úgy fogalmaz: „Korunk Egyházának mindenekelőtt az a kötelessége, hogy a megtérés szellemében meghallgassa azokat, akik egyházi személyek által elkövetett visszaélések áldozatai lettek, és hogy konkrétan és strukturálisan azon dolgozzon, hogy ez többé ne fordulhasson elő.”

Pető a februári ítélet után azt írta: „Csalódott vagyok, de azt gondolom: megérte ez a pár év küzdés”, mert szerinte „a Magyar Katolikus Egyházban számtalan pozitív változás indult el”, amihez kellett az áldozatok bátorsága, illetve a sajtó és a jogvédők munkája. Hangsúlyozta, hogy most sem indít pert az egyház vagy vezetői ellen, de azt kéri tőlük: „Forduljanak az áldozatok felé, segítsék és óvják őket. Adjanak meg számukra minden elképzelhető segítséget, legyen az lelki, pszichológiai, mentálhigiénés vagy akár anyagi segítség. Beszélgessenek velük, hallgassák meg őket, és tegyenek meg minél többet azért, hogy egy jobb és szerethetőbb egyházzá válhassanak, ahová majd bizalommal vihetik családok a gyermekeiket táborokba, hittanra, a plébániára. Hiszem, hogy ez előbb-utóbb, de sikerülni fog.”

Friss nyilatkozatát azzal zárja, hogy nagyon megragadta Ferenc pápa 2021-es hamvazószerdai homíliája: „A nagyböjt alázatos leereszkedés magunkba és másokhoz. Annak megértése, hogy az üdvösség nem kaptatás a dicsőségért, hanem leereszkedés szeretetből. Kicsinnyé válás.” Hozzáteszi:

„Az előttünk lévő út hosszú és küzdelmes, de talán pont az elmúlt időszakból is tanulva nyitottabbak és bátrabbak lehetünk egymás irányába is.”