Az elmúlt 36 év legnagyobb NATO-hadgyakorlatának meg nem nevezett ellensége értelemszerűen Oroszország

• A Steadfast Defender 2024-hadgyakorlat a NATO 1988 óta megrendezett legnagyobbja.
• A cél a 2022-ben kiújult orosz–ukrán háború eddigi tanulságainak feldolgozása és a NATO logisztikai képességének kiterjedt tesztelése.
• A fő kérdés: a NATO-n belül milyen feladatokért lesznek felelősek az európai szövetségesek?
• A magyar honvédség a nyári időszakban fog részt venni a hadgyakorlatban.

2024. január 24-én a virginiai Norfolkból egy amerikai partraszállító dokkhajó, az USS Gunston Hall kifutásával megkezdődött a NATO Steadfast Defender 2024, idén május 31-ig tartó hadgyakorlata. Méretét tekintve az esemény a hidegháború befejezte óta a legnagyobb, körülbelül 90 000 fő bevonásával számolnak. Kimondott célja pedig egy közel egyenlő erőt felmutató, hivatalosan meg nem nevezett ellenség elleni katonai fellépés gyakorlása – a korábban sokszor elmondott alapelvek szerint, vagyis a NATO nem támadó, hanem védelmi, elrettentésen alapuló szövetség.

A meg nem nevezett ellenség alatt értelemszerűen Oroszországot kell érteni.

Ugyan a Steadfast Defender 2024 az első olyan kiterjedt NATO-hadgyakorlat, melyet Moszkva 2022. február 24-én Kijev ellen végrehajtott agressziója, illetve Finnország NATO-csatlakozása után és Svédország NATO-csatlakozása előtt folytatnak le – azonban a tervezési keret alapja ugyanaz, mint ami a hidegháború alatt volt. Azzal együtt, hogy az idei gyakorlatban is szerepet kap a többdimenziós (a kibertérre vagy esetlegesen az űrre is kiterjedő, NATO-zsargonban: multi-domain) hadviselés, a légierőre nagymértékben építő NATO-nak egy, az európai hadszíntéren esetlegesen bekövetkező katonai konfliktus során elsősorban szárazföldi hadviselésre kell felkészülnie. Mindezért a hadgyakorlat egyfelől logisztikai művelet: mind az élőerőt, mind az általa használt felszerelést át kellett szállítani az Atlanti-óceánon, nagyjából egy hét alatt.

Az Észak-Amerikában állomásozó szárazföldi erők átdobását a NATO a hidegháborúban a Reforger-hadgyakorlatok (Return of Forces to Germany) keretében 1969 és 1993 között évente gyakorolta. Csakhogy akkor még az NSZK frontországként játszott kiemelt szerepet a NATO-ban, az ide telepített NATO-erők egyik legfontosabb feladata a Fulda környékén lévő természetes átjáró (a Varsói Szerződés csapatai várható támadási főiránya) védelme volt. A hidegháborút követően az Egyesült Államok leépítette európai katonai jelenlétét.

Ebben hozott fordulópontot az orosz katonai fenyegetés folyamatos növekedése a 2010-es évek közepétől kezdődően, ami visszatelepítéssel, illetve a Defender Europe-hadgyakorlatok elrendelésével járt. Ez utóbbiak visszatértek a dandárszintű, nagyjából 4-5000 fő méretű egységek logisztikájának megszervezéséhez; illetve keletebbre, a közép-európai és a balti-térségbe „tolták át” a hadgyakorlatok lefolytatásának fő terepét.