Szerdán tette közzé a KSH az idei januári termelésről szóló második adatsorát. A legfontosabb mutatókban nem volt változás: az ipari termelés éves szinten a nyers adatok szerint 3,6 százalékkal, a kiigazított adatok szerint 4,1 százalékkal maradt el a tavaly januáritól. Vagyis az ipari termelés hanyatlása felgyorsult, és a mutató rosszabb volt az elemzők által vártnál.

A mostani részletesebb adatokban ráadásul van egy olyan érték, ami a termelési mutatóknál is aggasztóbbnak tűnik (és magyarázhatja, hogy miért adta fel Nagy Márton gazdasági miniszter a korábban hangoztatott 4 százalékos GDP-növekedési célt). A rendelésállomány változásáról van szó, ami segíthet egyfajta képet adni arról, hogy mire számíthatnak az ipar szereplői az előttük álló időszakban. Ha a rendelésállomány változása pozitív – tehát több megrendelés van, mint egy évvel korábban volt –, az akkor is reménykeltő, ha a termelés éppen rosszabb időszakot produkál, ahogyan az nálunk most már 13 hónapja tart.

Csakhogy a magyar ipar rendelésállományának változása nemhogy nem pozitív, hanem annyira negatív, amennyire rég volt. „Az összes rendelésállomány január végén 16,2 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól” – írja a KSH jelentése. Ez egy tavaly június óta tartó negatív trend újabb mélypontját jelenti.

A 16,2 százalékos zuhanás nemcsak egy negatív trend több mint fél éve tartó folytatását jelenti, hanem egyben több mint egy évtizedes mélypontot. A KSH archív adatai között keresgélve azt látni, hogy egy kiugróan rossz 2013. novemberi adat mutatott ennél nagyobb visszaesést (akkor az egy évvel korábbinak kevesebb, mint 80 százalékán volt a rendelésállomány), vagyis még a Covid-járvány gazdasági lezárásokkal együtt járó időszakánál is nagyobb a rendelésállomány mostani visszaesése. Legutóbb trendszerűen a 2008-2009-es hitelválság idején volt ilyen hanyatlás az ipari rendelésállományban.