A teljes Megafon felvonult a Petőfi-film díszbemutatóján
március 13., 21:03
Rákay Philip szerint a ballib filmesek beteg lázálmaikat öntik a közönségre, a Petőfi-film viszont még magának Petőfinek is tetszene
Interjút adott a Mandinernek Rákay Philip, a Most vagy soha című Petőfi-film kreatív igazgatója. Lássuk a legfontosabb gondolatokat.
Filmművészetről. „A ballib filmes alkotók sokszor pusztán a maguk örömére, egyfajta öngyógyító csoportterápiaként öntik a közönségre beteg lázálmaikat, s amikor ez a kivert kutyát sem érdekli, akkor persze jön a mantra, hogy az ő magasröptű művészetüket nem érti a plebs, s meg sem érdemli az ő nagyszerűségüket.” Rákay szerint ez ugyanaz az attitűd, „mint amikor a magyar politika baloldala négyévente meglepődik és megsértődik a Fidesz kétharmados választási győzelme láttán, s elkezdi tudatlan vidéki bunkónak titulálni a kormánypártok szavazótáborát.”
Elmaradtak a Petőfi-filmek. Arra a kérdésre, hogy a fentebb kárhoztatott ballib filmesek miért nem készítettek filmet koszorús költőnkről, és más jeles történelmi alakjainkról, Rákay azt válaszolta: „bárkinek lett volna lehetősége az előző évtizedekben, hogy filmet készítsen Petőfiről, Mátyás királyról vagy gróf Bethlen Istvánról. Nem tették. A Viszkis rablóról bezzeg igen, mert kellenek a hősök, ugye…” Bár annyit azért hozzátesz, volt egy-két „szerencsésen hamvába holt próbálkozás”, megemlítve a Szász János-féle Nándorfehérvár-projektet, „de hála Istennek ezekből a hungarofób, minősíthetetlenül bornírt ötletekből végül nem lett semmi.”
Saját szerepéről csak szerényen. „Olyan hangokat is hallottam már, hogy ezt a filmet nem is Lóth Balázs, hanem valójában Rákay Philip rendezte” - szólt a kérdés, Rákay azonban hárított: „Ez nem igaz. Balázs nélkül nem tudott volna elkészülni ez a film. Továbbmegyek, ha a négyfős kreatív csapatunk bármely tagja kiesett volna, nem ilyen film születik. Mindannyian hozzátettünk valamit, amit a másik nem tudott volna egyedül, folyamatosan inspiráltuk egymást, így lett kerek egész. A Most vagy soha! – ilyen értelemben – egy amerikai típusú produceri film, amelyben az utolsó szó és a döntés joga kreatív producerként Vajké és az enyém volt.”
Miért nem hívták el a filmbe Molnár Áront? „Mondhatnám, hogy nem találtuk a telefonszámát, de nem ezért nem hívtuk. Kizárólag tiszta tekintetű, tehetséges fiatal színészekben gondolkodtunk. Így aztán nem volt vele közös metszet…”
Fotó: Németh Dániel/444
Kultúrharcról, a Petőfi-fim kapcsán. Rákay szerint nem lehet nem észrevenni, hogy egyre erősebben tombol a kultúrharc, és „az USA-ból diktált, aberrált ideológiai nyomulás” veszélyesebb, mint a hidegháború évtizedeiben, mert akkoriban a nagyhatalmi gazdasági-politikai-ideológiai terjeszkedést a hollywoodi filmeken keresztül a férfias John Wayne próbálta terjeszteni, „ma pedig szőrös, rózsaszín parókás, miniszoknyás transzakármik. Ma a nyílt társadalom idiotizmusa és a beteg woke ideológia tombol mindenütt Nyugat-Európában.”
Elismerés a szakmától? „Egy biztos, a nemzetközi filmes díjátadókon nem bennünket fognak ünnepelni. Túl sok hazaszeretet van ebben a filmben ahhoz, hogy a globalista fősodor jó szemmel nézze. Ez a film egyetlen – számomra a legfontosabb – helyről kaphatja a legnagyobb elismerést: a nézőtérről.”
Hogy mi volt a nézőtéren a március 13-án tartott díszbemutatón, ahol felvonult Rákay mellett a teljes Megafon, nemsokára mi is beszámolunk, addig is itt megtekinthető fotógalériánk a jól sikerült estéről.
Közéleti szerepvállalásáról. Rákay elmondása szerint legszívesebben a könyvtárában ülne reggeltől estig, és történelmi témájú műveket olvasna, azon gondolkodva, melyikből lehet jó filmet készíteni. Az élet azonban ennél bonyolultabb. „A közéleti szerepvállalásomra, úgy tűnik, még szükség van, és amíg hozzá tudok tenni ahhoz, hogy a patrióta értékeket sikeresen megvédjük, ott leszek a bástyán.” Azért van jó hír is, jó ideje dolgozik Mohács 1526-os történetét, meglátjuk, film lesz-e belőle.
Mit szólna Petőfi a filmhez? „Ha ma Petőfi visszanéz ránk, jó érzéssel tölti el, hogy van még Magyarország, létezik a nemzeti öntudat, él a nemzet. Ahogy ismerem őt, a filmünk is tetszene neki…”